Revü az Arénában

Az elmúlt évtizedekben az ember már akkor is elégedetten mosolygott egy-egy sporthír hallatán, ha valamelyik magyar hokicsapat játékosai megúszták komolyabb hasra esések nélkül a háromszor húsz percet, ma viszont már közvetlenül a világ élvonala mögé sorolják a hazai jégkorongot. Mindez pedig azért nagy szó, mert a hokizni vágyó fiatalnak Magyarországon épp olyan nehézségekkel kell megküzdenie, mintha Svédországban dzsungeltúrára szeretne befizetni. Öt esztendővel ezelőtt egyetlen fedett jégkorongcsarnok árválkodott az országban, ezt pótolta ki az akkor még álló Budapest Sportcsarnok alagsora, ahol a MAC-Népstadion korongosai kergették a pakkot, vigyázva persze, hogy csak kis növésű emberkéket vegyenek be maguk közé, nehogy valaki elvigye a fejével az igencsak alacsonyra méretezett tetőt...
Kész csoda, hogy az elmúlt esztendőkben azért fejlődött valamicskét az infrastruktúra, és az Alba Volán mellett immár a többi együttes is színvonalasabb körülmények között játszhat. Hogy a tojás-tyúk elsőségéből esetünkben melyik az igaz, vagyis hogy a csarnoképítés lendítette fel a magyar hokit, avagy éppenséggel az egyre jobb eredmények hozták a tetőfedéshez szükséges pénzt, talán nem is lényeges, sokkal fontosabb, hogy a nem is oly rég még a jamaicai bobcsapathoz hasonlított magyar jégkorongosokat megtanulta tisztelni a világ.
Öt esztendő alatt harmadszor jön Magyarországra a sportág második vonala - ki tudja, áprilisban talán megtörik a jég. Nemrég már kevés híján beérett a bravúr: igaz, csak barátságos meccsen, de a magyar együttes majdnem pontot szerzett Kanada ellen, ami körülbelül akkora szenzációnak minősült volna, mintha Csábi Bettina feltörölné a ringet Mike Tysonnal. Fájdalom, 5-4-re a kanadaiak győztek, de ők is jól tudják: közel az idő, amikor már vb-meccsen is játszhatnak a magyar válogatottal. És hogy már nemcsak a majdnemekből és a szintékből él a jégkorong, arról az Alba Volán tett: a fehérváriak a Kontinentális Kupa döntőjében simán kikaptak ugyan az orosz Dinamo Moszkvától, utána megszorongatták a késobbi győztes szlovák Zvolent, majd - és most jön a lényeg - legyőzték a több egykori NHL-es játékossal érkező olasz Milant. Az első nagy skalp - kérjük a következőt!
{p}
Több egykori NHL-es játékos persze a hét végi, Budapest Sportarénában rendezett jégkorongtornán is lesz, ahol igazi szupertrió, Németország, Szlovákia és Kanada együttese a magyar válogatott ellenfele. Persze, hogy a vetélytársak régi NHL-esekkel jönnek, az korántsem azt jelenti, hogy csupa negyven fölötti hokis lesz a keretben. Mivel az észak-amerikai profiliga játékosai és vezetői nem tudtak megegyezni benne, hogy ebben az évadban fejenként öt-, avagy hatmillió dollárt keressenek (a hokisok tán azért nyafogtak, mert ott is felemelték a gázárakat...), jelen állás szerint elmarad a bajnokság, és aki tehette, némi apró és unaloműzés reményében egy európai csapatba igazolt.
A leggyengébb, de így is bombaerős csapattal a németek jönnek, a magyar együttes elcsípheti tőlük a harmadik helyet. Németország szilárd első vonalbeli, és bár egyszer-egyszer odakerül a legjobbak közelébe, attól azért nem kell félni, hogy egyhamar világbajnok lesz. Az öt német NHL-múlttal rendelkező játékos mellett tizennégy profi került a kanadai keretbe: a szám nem rossz, ugyanakkor a juharleveles válogatott erősség tekintetében meg sem közelíti azt, amely a világbajnokságon szerepel majd. Tavaly egy hasonló kvalitású csapat verte 5-4-re Székesfehérvárott a magyarokat, hasonlóan enyhe vereséggel most is kiegyeznénk. Igaz, nem bántuk volna, ha valóban a legjobbak érkeznek, még ha abból valamivel nagyobb zakó is származna... A komolyabb vereség leghamarabb a szlovákok ellen néz ki, akik tényleg világklasszisok sorát hozzák: tizenhárman például szerepeltek a tavalyelőtti vb-aranyérmet nyert együttesben, és bizony a májusi világbajnokságon is szeretnének dobogóra állni.