Magyar-dán napok

Évek óta megy a valójában egészséges, így csöppet sem kritizálható rivalizálás a férfi és női kézilabda között: melyik szakág is az erősebb.

FiatalokKun Zoltán2005. 03. 18. péntek2005. 03. 18.
Magyar-dán napok

A nyolcvanas évek elején a lányok, a végén egyértelműen a fiúk voltak a topon, amit a budapesti világbajnokság második, illetve a szöuli olimpia negyedik helye fényesen bizonyított. Fájdalom, 1992-ben, Barcelonában már jóval kisebb volt a siker, a lányok újfent nem jutottak ki, a férficsapat meg a hatba sem tudott kerülni. Azóta szerencsére annyiban változott a helyzet, hogy nem alul-, hanem felülmúlja egymást a két nem, így vagy a hölgyek vagy az urak mindig a csúcs közelében járnak. Persze bosszantó, hogy amikor az egyik csapat jól szerepel, a másik azonmód visszaesik. (Ez ám az előzékenység...) A nők 1995-ös, félig-meddig hazai rendezésű világbajnoksági ezüstérme és az atlantai, igazából csalódásszámba menő bronz után sokáig semmi - ám jött a fiúk Japánban megszerzett negyedik helye. Aztán a srácokat kezdték elpüfölni a kézilabdázni íziben megtanuló arab ellenfelek, és a lányok lettek másodikok Sydneyben, majd nyerték meg a romániai Európa-bajnokságot (ez az egyetlen nagy siker az elmúlt húsz esztendőben), mígnem aztán ők is csak siratták az elszalasztott lehetőségeket, mint például tavaly, az athéni olimpián, amikor az ötödik hely már-már forradalmat váltott ki. Ezzel szemben a férfiak brillíroztak, negyedik helyezésük minden várakozást felülmúlt, még akkor is, ha tudtuk: a tunéziai világbajnokságon eleve ott sem lehetnek, mert Athén előtt néhány héttel kiestek a selejtezőkön... Ellenben a nők részt vettek - és nemcsak a házigazda jogán - az Eb-n, ám megint nem sikerült nyerni, a harmadik hely ezúttal sem örömkönnyeket csalt elő az orcákból.
Mindenesetre azt fölösleges firtatni, hogy akkor hát melyik szakág is az eredményesebb, melyik csapat nyerheti ezt a külön versenyt, elvégre mi, szurkolók, szeretjük a lányokat is meg a fiúkat is - utóbbiakat csak akkor, amikor kézilabdáznak...
{p}
A hölgyek például nemrég bucira verték azt a Dániát, amely az elmúlt években igazi mumussá lépett elő. Az új szövetségi kapitány, Németh András bemutatkozása így a vártnál is sokkal jobban sikerült, bár azért szívesen elcseréltük volna ezt a barátságos győzelmet a decemberi Eb-elődöntő sikeréért... Igaz, a magyar-dán napok továbbra is folytatódnak, elvégre a nemzetközi kupákban még érdekelt négy hazai együttes közül hárman is dán ellenfelet kaptak. Első ránézésre a mérleg biztató: az odavágókon, ugye, három meccs, három győzelem.
Igen ám, de valamennyi csapat otthonában fogadta riválisát. A Cornexi hatgólos sikere a Horsens ellen egyébként már a csoda kategóriájába tartozik a másik két találkozóhoz képest, elvégre a szintén az EHF-kupában érdekelt Fradi, továbbá a BL-ben induló Dunaferr egyetlen találattal verte a Gudmét, illetve a Viborgot. Tartunk tőle, túl sima lesz mindkét visszavágó... Hogy nagyon azért ne kelljen elszomorkodnunk, arról a Győr gondoskodott, amely tizenhárom góllal győzte le a zilahi Silcotubot és jó esély van rá, hogy ez a különbség csak a románok számára legyen szerencsétlen szám.
Míg a lányok a hét végét négy, kisebb-nagyobb győzelemmel zárták, addig a fiúk megszabadultak további kupakötelezettségeiktől. Veszprémben továbbra sem sikerül olyan együttest összehozni, amelynek esélye lenne BL-döntőt játszani - bár a csoportmeccsek mindig remekül mennek, az egyenes kieséses szakaszban valahogy nem tudja a Fotex elkerülni a Ciudad Realt. A spanyolok tavaly porrá zúzták, idén "csak" simán kiejtették a veszprémieket, és ha ilyen töretlen lesz a fejlődés, jövőre talán csupán három-négy góllal esik ki a magyar csapat... A másik férfigárda, a Dunaferr legalább hazai találkozóján győzni tudott a szintén rendkívül erős Gummersbach ellen (van-e egyáltalán olyan német alakulat, amelyik nem erős?), ám már akkor elveszítette minden továbbjutási esélyét, amikor kiderült a bírók nemzetisége, az osztrák sporttársak ugyanis az Anschlussra emlékezve rendre a németek javára ítéltek. Mégis örök élmény maradhatott a dunaújvárosiak számára a meccs, hiszen Kölnben egy teljes magyar futballbajnoki forduló közönsége, tizennyolcezer ember nézte meg őket. Kétségtelen: nemcsak a Gummersbach játéka, hanem szurkolótábora is nagy szám...

Ezek is érdekelhetnek