Kaptam két év előnyt az élettől

Márton szombat délután éppen otthon volt, mivel minden hétvégén hazajár a miskolci kollégiumból szüleihez és két testvéréhez. Anyukája nyit ajtót, majd pár percet konzultál legidősebb gyermekével, hogy mondjanak-e valamit a sajtónak. Többször csalódtak már, mert a leírtaknak semmi közük nem volt ahhoz, amiről a bulvársajtó képviselőjével beszélgettek. Végül, némi feltétellel, megtörik a jég.
- Mintha beleolvadtál volna a mindennapok szürkeségébe, megszűnt körülötted a felhajtás. Nem hiányzik számodra a korábbi nyüzsgés?
- Abszolúte nem, így érzem jól magam. Egyébként sem csinálok mostanában olyan nagy valamit, amiről érdemes lenne beszélni. Járok az egyetemre, túl vagyok a harmadik félév vizsgáin, és semmi különös.
- Tudomásunk szerint az ország legfiatalabb másodéves egyetemistája vagy, az azért mégiscsak valami.
- Áprilisban leszek 18 éves, és rendes körülmények között most kellene készülnöm az érettségire. Csakhogy kaptam két év előnyt az élettől, mert kihagytam az általános iskola első két osztályát, illetve a másodikban év vége felé két hónapot már tanultam.
- Ha számodra már unalmas, akkor is ismételjük el, mindez hogyan történt?
- Óvodában, az iskolai beiratkozás előtt volt egy felmérés. Akkor már folyékonyan olvastam, írtam, számoltam, mire a pedagógusok és pszichológusok azt mondták, unalmas lenne számomra az első-második osztályban ülni. De ennek már tizenkét éve.
- Akkoriban meghökkentően magas IQ-ról is beszéltek veled kapcsolatban.
- Az IQ-tesztek 195-ös eredményt mutattak, amit akkor a szakemberek nagyon jónak ítéltek meg.
- Aztán felfedezett a média.
- Ennek az intelligenciaszint-felmérésnek az eredménye került valahogyan nyilvánosságra, és megkeresett a Mensa klub, amely a magas intelligenciájú felnőtteket és gyerekeket tartja nyilván. Ezután érkezett hozzánk az Ablak című televíziós műsor stábja, és általuk lettem ismert.
- Beindult a lavina, mindenki rád volt kíváncsi.
- Szerepeltem néhány beszélgető-műsorban, majd lehetőséget kaptam reklámfilm-készítésre, végül filmszerepet bíztak rám a Családi nyárban.
- Felkerültél Budapestre, onnan pedig vissza a szülővárosodba. Egy bulvárlap akkor azt írta, hogy a fővárosi újgazdagok csemetéi kinéztek maguk közül, mert vidéki voltál, és a szülők tisztességes szakmája után járó fizetés nem volt elég olyan luxuscikkek megvásárlására, amelyeket ők magától értetődően megkaptak.
- Erről az időszakról nem szeretnék beszélni.
{p}
- Az edelényi gimnáziumban érettségiztél. Ott sikerült kialakítanod egy baráti kört?
- Általában szűk körben mozogtam, de ettől függetlenül mindig akadt néhány barátom, és ez mai napig így van. A gimnáziumban végig kitűnő voltam, az érettségi bizonyítványomban is ez szerepel. Aztán felvettek a Miskolci Egyetem műszaki informatika szakára, ahol ma is tanulok.
- Az informatikai előképzettségedről többször is szó esett. Mindig volt valamilyen nagy terved az élet leegyszerűsítésére, nagy kérdések megoldására. Most min dolgozol?
- Mindig érdekelt a számítástechnika, ezért szüleim hétéves koromban részletre vásároltak egy Commodore számítógépet. Azóta természetesen lecseréltük, és már a nagyobb teljesítményűt vittem magammal a miskolci kollégiumba. Időközben, még az érettségi előtt, megszereztem a szoftverüzemeltetői végzettséget. A számítógépen elsősorban nagyobb léptékű feladatokkal foglalkozom, mint például az operációs rendszerek háttérszolgáltatásai. Szeretek egy-egy nagyobb rendszerbe belekóstolni, azokat továbbfejleszteni.
- Mennyi időt töltesz naponta a monitor előtt?
- Változó, de átlagosan napi négy-öt órát biztosan. Előfordul, hogy éjszaka jut eszembe egy megoldás, akkor kipattanok az ágyból, bekapcsolom a számítógépet, és addig nem fekszem vissza, amíg nem végeztem.
- Áprilisban átléped a felnőttkor határát, nem lettünk volna meglepve, ha már lányokkal körülvéve találunk rád. Legyen akár banális, prűd a kérdés: hogy állsz a nőkkel?
- Egyelőre nincs barátnőm, talán túlságosan is lefoglalom magam a hobbimmal, és kevés idő jut a szórakozásra. De azért barátaimmal nyaranta szervezünk egyhetes kirándulást, ahol jól érezzük magunkat.
- Testvéreidet sikerült már "megfertőznöd" a számítógéppel?
- Őket nem nagyon érdekli. Boglárka az edelényi gimnázium első osztályos tanulója, nagyon szépen rajzol, kisebbik testvérem pedig, Kristóf, ötödikbe jár és mozgékony, vagány fiú. Őt nehéz lenne órákra leültetni egy székre.
- Az egyetemen mennyire népszerű Szász Márton?
- A napokban egyik tanárom odaszólt, hogy magát mintha a tévében láttam volna. Ennyit az ismertségről és a népszerűségről. Egyébként ugyanúgy végzem a feladatokat, mint a többi egyetemista, szerencsére az utóbbi időben minden ide nem tartozó felhajtás nélkül.