Ritmus

The Phantom of the Opera
(Sony Classical/Sony Music Soundtrack)
Jó lesz vigyázni, mert könnyen fantommérgezést kaphatunk! Ha megnéztük a Madách Színházban a fergeteges musicalt, kijöttünk a moziból a látványos filmről, meghallgattuk a betétdalokat tartalmazó lemezt, egy ideig biztosan nem kérünk repetát a torz arcú fiatalember és a törékeny operaénekesnő románcát elénk táró produkcióból. Hogy miért épp mostanság adják ilyen mértékű dózisban Andrew Lloyd Webber klasszikusnak számító zenés darabját, azt nem tudni - lehet a véletlen műve is, de megtörténhet, hogy eddig húzódtak a viták a megfilmesítést illetően, hiszen már régebben felvetődött ennek gondolata. A lényeg: a pszichikai feszültségteremtés nagymesterének, Joel Schumachernek sikerült szupermozit csinálnia Webber mester ma is hatásos musicaljéből. Az énekesek fantasztikusak, különösen a Christine szerepében tündöklő tizenéves Emmy Rossum hívja fel magára a figyelmet kimagasló tehetségével. Úgyhogy ezt a lemezt el sem lehetett volna rontani!

Aviator
(Sony Music Soundtrack/ Columbia)
Azért öt Oscar-díj szép eredmény! Az Aviátor című amerikai monumentális mozidarab a texasi milliárdos iparmágnás-filmproducer, Howard Hughes életéről szól, különös tekintettel Katharine Hepburn színésznővel való kapcsolatára. A főszerepet Hollywood fenegyereke, a harmincéves korára megkomolyodni látszó Leonardo DiCaprio játssza. A háromórás "repülést" nem könnyű türelmesen végigülni a moziban, valamicskét segít elviselni az időtöltést - különösen ha itt-ott laposabb a sztori - a film zenéje. A rendező, Martin Scorsese visszarepít bennünket a huszas-harmincas-negyvenes évek világába, jobbnál jobb muzsika szól. Persze jócskán voltak akkoriban zseniális komponisták, zenészek és előadók, hogy csak Gershwin, Glenn Miller, Benny Goodman, Bing Crosby nevét említsük. Nevükhöz irányzatok, műfajok, stílusok kötődnek. Néhány számot újra felvettek mai énekesekkel, például a kitűnő David Johansen és Rufus Wainwright, vagy a Nighthawks Orchestra és a Manhattan Rhythm Kings közreműködésével.

Tori Amos: The Beekeeper
(Sony/BMG Music/Epic)
Nevezik Kate Bush epigonjának - ezzel csak az a bökkenő, hogy Kate Bush utánozhatatlan, nehéz felnőni hozzá. Nos, ha ebből a szempontból nézelődünk, bizony Tori Amos még messze van tőle. De az efféle hasonlítgatásoknak nincs sok értelme, maga a művésznő nyilván fittyet hány rá. És tegyük hozzá, mások meg Tori Amos képességeitől és produkcióitól állnak fényévnyi távolságra. Az izgalmas hangú amerikai énekesnő örök reménység: biztatóan kezdte a pályáját, aztán tévútra keveredett, de valahogy mégis sikerült jó irányba visszatérnie. Dalai kínosan hasonlítanak egymásra, nincsenek nagy zenei távlatok bennük. Ha nem vigyázunk, a lemez végére összezavarodunk: vajon az elejét, a közepét vagy a végét halljuk-e? A néhol modorosnak is nevezhető tempót maga Tori diktálja. A zongora mellett is ő ül, számait is ő írja, s ettől aztán teljesen önmagát adja, egyetlen picinyke titka sem marad előttünk, már ami gondolatait és zenei ötleteit illeti. Megaslágerekre ne számítsunk, ez szolidabb vállalkozás.