Rögtönzések söprűzizegésre

Egyedülálló produkciót és élményt nyújt a Stomp zeneszínház, melynek több amerikai és angol művészből verbuvált társulata tizenöt esztendeje  járja a világot. Hozzánk május 3-8. között látogat el, a Budapest Kongresszusi Központban ad koncertet. Tagjai a ritmus, a mozgás, a vizuális komédia magas színvonalú elegyét közvetítik, mindennel dobolnak, ami a kezük ügyébe kerül: partvissal, olajoshordókkal, a legközönségesebb tárgyakkal. Sajtótájékoztatójukon gyufaskatulyával csiholtak zenei élményt.
{p}
- Nézze csak, Naomi: én is tudok gyufaskatulyával zörögni! Bekerülhetnék a társulatba?
- Elvileg nincs akadálya, hogy jelentkezzen egy válogatásra, hiszen a világ minden tájáról gyűjtünk mindenféle karakterű és típusú embereket. De nemcsak ritmusérzék kell, bár az alapfeltétel, hanem megfelelő mozgáskultúra, kisugárzás és színpadra termettség.
- Akkor visszakoznék... Magyarok próbálkoztak már?
- Még nem. Talán felkeres bennünket valaki. Ahogy elnézem, nem ön lesz az...
- Hihetetlenül népszerűek Magyarországon.
- Ezen mi is meglepődtünk. Tavalyi fellépéseinkre minden jegy elkelt, és most is nagy az érdeklődés.
- Ön mióta tagja a Stompnak?
- Öt éve. Előtte tánctanár és előadó voltam Londonban. Mindig is a modern táncok érdekeltek. Egyszer csak fogtam magam, és elmentem egy válogatásra.
- Mivel felvételizett? Söprögetett netán?
- Dehogy. Nem lehet előre betanulni semmit sem, improvizálni kell. Csak akkor jöhet szóba a söprű, ha azt adják meg "hangszernek".
- Tudja-e, hogy mi a sikerük titka?
- Olyan nyelvet beszélünk, amit a világon mindenhol minden korosztály megért. A ritmus világnyelv. Szavak nélkül, mozdulatokkal, ritmussal "meséljük el" történeteinket. A tartalom pedig igen változatos és sokrétű, egyaránt vannak benne vidám és szomorú elemek.
- Egy világlap kritikusa ezt írta önökről: "A Stomp azt teszi a ritmusért, amit Freud tett a szexért."
- Lehet, hogy igaza van, de ebbe most ne menjünk bele. Aki csak látott bennünket, mindenki másként reagál az előadásainkra. Az a jó, ha a közönségnek más a véleménye és mások az érzései velünk kapcsolatban.
- Netán kapnak rossz kritikát is?
- Nem hallottam róla.
- Bárki bármit is mond, a Stomp műfajteremtő, senki nem csinált még hasonlót.
- Ezért működnek jól a társulataink. Csupa olyasmire hívjuk fel az emberek figyelmét, ha úgy tetszik, kinyitjuk a fülüket, amire korábban oda sem figyeltek. Lépések az utcán, szöszmötölés a konyhában: ezek mind-mind egyfajta ritmust képeznek.
- Milyen pofonegyszerű! És ezt csak színpadra kell vinni...
- De ne gondolja, hogy könnyű a színpadi munka, még ha kézenfekvőnek is látszik a bonyolult ritmusokat összehangolni.
- Gondolom, ezt nem lehet próbálni sem.
- Nem nagyon. Csak a show négy-öt főbb elemét próbáljuk el az előadás előtt két órával. Javarészt improvizációt látnak a nézők. Nincs két egyforma produkció.
- Megnézném, milyen lehet, ha ön otthon söpröget...
- (Nevet.) Nem én szoktam takarítani. Persze, hogy odafigyelek a körülöttem felbukkanó zajokra, többé már nem tudom elengedni a fülem mellett a tárgyak keltette ritmusokat, de azért igyekszem különválasztani a szakmai és a privát életemet. Szóval normális vagyok, ha erre kíváncsi.
- Fontos lenne tudnom, mi a különbség az amerikai és az angol szemeteskuka között? Merthogy önök szerint van különbség.
- Az egyik nehezebb. És más anyagból készül. De hogy melyik, azt hirtelen nem tudnám megmondani. Most megfogott. Egyébként mindkettőnek elképesztően jó hangja van.
- A barátai őrültnek tartják?
- Nem, nem. Mindig tudták rólam, hogy a zene, a tánc, a mozgás bűvöletében élek, nem lepődtek meg, hogy a Stompnál kötöttem ki.
- Különös életforma ez?
- Mondhatjuk annak is. Semmi sem szokványos körülöttem.
- Mi a kedvenc hangszere?
- A kuka. Az újságpapírt és a műanyag zacskót is nagyon szeretem.
- Hogy ez nem jutott az eszembe! Rohanok egy műanyag zacskóért...