Ijedtségi vizsga

A régóta beígért, de csak az idén bevezetett újítás lényege, hogy a továbbtanulni szándékozóknak már nem kell külön felvételi vizsgát tenniük, az érettségi egyúttal a felvételi vizsga is. Elméletileg ők emelt szintű érettségi vizsgára jelentkeznek, de a legtöbb felsőoktatási intézmény beéri a középszintűvel. Csak azok a bátrak próbálkoznak az emelt szintű vizsgával, akik szeretnék megszerezni azt a plusz hét pontot, amennyit a vizsga hozhat. Ezzel a rendszerrel az oktatási tárca emelni szeretné a matúra színvonalát, hiszen az eddigi érettségi vizsgák nem feltétlenül takartak érdemi tudást. A megkérdezettek nem vitatták, hogy szükség van változtatásra, de úgy vélik, az idei vizsgarendszer kidolgozatlan és kaotikus. Sem a diákoknak, sem a pedagógusoknak nem volt idejük felkészülni rá, ráadásul az Oktatási Minisztérium honlapján a mai napig olvashatnak újabb és újabb információkat.
- A rendszer önmagában véve jó, de a most érettségizők négy éven át más szisztéma és logika szerint tanultak, mint amit a vizsgán elvárnak tőlük. Nem értem, miért nem lehetett fokozatosan bevezetni az új rendszert - mondja a 18 éves Ádám, aki az érettségi után szociálpedagógia szakon szeretne tovább tanulni. - Az oktatási tárca váltig úgy érvelt, hogy a kétszintű érettségi esélyegyenlőséget teremt, mert nem kell súlyos forintokért felvételi előkészítőre járni. Hát igen, most érettségi előkészítőre kell járni, ezt tettem én is. Enélkül képtelenség lenne levizsgázni.
Így is maximum hármas-négyes jegyre számíthat az ember, mert a próbateszteken még a tanárainknak is segítség kellett ahhoz, hogy százszázalékosan oldják meg a feladatokat. Az biztos, hogy a tanárok segíteni fognak. Nekik sem érdekük, hogy sorra megbukjanak a diákok.
{p}
- Az esélyegyenlőség más tekintetben is megkérdőjelezhető - vallja az egyik megyeszékhely neves gimnáziumának latin-történelem szakos tanára. - Azoknak, akik tavaly a hagyományos rendszerben jelesre érettségiztek és az idén felvételiznek, azt százszázalékos teljesítményként könyvelik el. Az emelt szintűt meg kell ugyan írniuk, de egy hármas is elegendő hozzá, hogy bejussanak egyetemre, főiskolára. Az idén vizsgázókat velük szemben hátrány éri.
- Egyelőre azt érezzük, hogy túlbürokratizált a módszer, amelyben nem a tartalom a lényeg - vélekedik a szaktanár. - Az átállás szükségességét nem kérdőjelezem meg, de arról senki nem beszél, hogy tavaly a tizenegyedikesek próbaérettségit írtak, és gyászos eredmények születtek. Magas színvonalú, erős gimnáziumban tanítok, minden évben rengetegen tanulnak tovább. Mégis voltak gyerekek, akik mínusz pontot értek el egy-egy tantárgyból, mert olyan szemléletet várnak tőlük, amilyet eddig senki nem tanított meg nekik. Mi lesz azokban a középiskolákban, amelyekben eddig úgy tuszkolták át a diákokat, csak hogy meglegyen az érettségijük? Persze elképzelhető, két-három könnyebb feladat is bekerül a feladatlapokba, hogy a legtöbb vizsgázónak meglegyen a kettese. Nehogy azt vághassák a kormányzat fejéhez, hogy csődöt mondott a kétszintű érettségi. És arról most még nem is beszéltünk, hogy az egész rendszer nem EU-kompatibilis, ezért 2008-ban át kell állni az unióban elfogadott vizsgarendszerre. Ehhez nincs mit hozzáfűznöm.
Az egyik fővárosi gimnázium igazgatója szerint addig nem lehet jóslatokba bocsátkozni, amíg a vizsga után ki nem derül, beváltja-e a hozzá fűzött reményeket. Számára megdöbbentő, hogy még a neves egyetemek sem ragaszkodnak az emelt szintű érettségi vizsgához, elfogadják a középszintűt is. Az indíték egyszerű: több diák üti meg a mércét, tehát az intézmények több diák után kapnak állami támogatást. Ez egyértelműen a minőség és a hazai felsőoktatásban végre elvárható színvonal ellen hat, de hát egyelőre nem ez a fő szempont.
{p}
Milyen szintű vizsgát érdemes tenni?
Kaposi József, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának egyetemi adjunktusa határozottan állítja, a régi érettségi rendszer megélte azt a kort - 25 évet -, ami után feltétlenül meg kellett újítani.
Korszerű a kétszintű érettségi, mert nem a megtanult anyagok visszamondására, hanem a gyakorlati alkalmazásukra szorítja a diákokat. Úgy gondolja, a tanárok felkészültsége meglehetősen változatos képet mutat. Vannak, akik évek óta tudatosan gyakoroltatják tanulóikkal az új típusú feladatokat, mások viszont ügyet sem vetnek a változásra. Fogas kérdés, milyen szintű vizsgát érdemes tenni. Az adjunktus szerint az a diák, aki eddig az adott tantárgyból emelt szinten tanult, jobban jár, ha emelt szintre jelentkezik. Nemcsak azért, mert hét ponttal gazdagabb lehet így, hanem azért is, mert független bizottság előtt is bizonyíthat. Ez jót tehet önértékelésének. A diákok többsége egyébként, mivel a szakok legtöbbjén elegendő a felvételhez a középszintű vizsga, csak itt méretteti meg magát. Középszintűre történelemből 87 ezren jelentkeztek, emelt szintűre csak hatezren (magyar irodalomból és matematikából csupán négyezren).
Van, aki nehezebb iskolából kevesebb pontot visz a felsőoktatási intézményekbe, mint kevésbé nehéz középiskolában tanuló, kevésbé tehetséges társa. Kaposi József mégsem tartja ezt igazságtalannak: ma már, aki rátermett, nagyon könnyen bejuthat az egyetemre, főiskolára, mivel húszról ötven százalékra nőtt a fölvehetők aránya. Az egyetemeknek könnyebbség a kétszintű érettségi, ugyanis nem kell felvételiztetni a diákokat, bár, ha az intézmény úgy gondolja, írhat ki az egyes szakokra alkalmassági vizsgát, ami nem egyenlő a tantárgyi megmérettetéssel, csak elbeszélgetés. Tartanak ugyan az új rendszertől és alkalmazásának buktatóitól - tesztlapok őrzése, kihordása -, de nagyon remélik, hogy nem lesz gond a vizsgával.