Elnöki sors feketén, fehéren

A hétéves Péter egy napon hazaállított a napköziből azzal, hogy kiválóan tud sakkozni, a társait sorra legyőzte. Leült hát az édesapjával néhány partira - és nagy verést kapott. Ekkor jött rá, hogy van még mit tanulnia. Erre még jó párszor rá kellett döbbennie pályafutása során. A dolog akkor fordult komolyra, amikor a gimnáziumban megszervezte a sakkcsapatot, és hatalmas meccseket vívtak a környező iskolákkal. Harmadéves egyetemista korában mesterjelöltként főiskolai bajnok lett. Döntenie kellett: vagy a sakk, vagy a közgazdászszakma. Flórián Tibor, a szövetség főtitkára megkérdezte: naponta mennyi időt tudna a sportra szánni? Kunos közölte, úgy húsz percet. A kocka el volt vetve: már abban az évben kimaradt a Főiskolai Világbajnokságra utazó csapatból. Állás a Pénzügyminisztériumban, kapaszkodás egyre följebb a ranglétrán, miközben a sakktábla egyre hátrább került a polcon, a könyvek mögé. Egyszer felszólalt egy ülésen, a téma nem a szokásos panaszkodás, hanem a pénzügypolitika aktuális kérdése volt. Faluvégi Lajos miniszter felfigyelt rá, és titkárává fogadta. Mindenüvé magával vitte. Az első önálló megbízatása az állami tervbizottság titkárságvezetői posztja volt. A rendszerváltás Békesi László mellett érte, pénzügyminisztériumi államtitkárként. Ez volt a csúcsa az államigazgatási pályafutásának.

Szalmaszálból útakadály
Következett az Agrobank elnök-vezérigazgatói széke, az összes kihívással együtt. Hamarosan kiderült, tőkeemelésre van szükség. Ekkor került a képbe Kovács Mihály, magyar-ausztrál üzletember, és a hozzá kötődő kft.-k váltak a bank meghatározó tulajdonosaivá. A bank magasra tette a mércét: megbízhatóság, pontosság, szervezettség. Csak hát az ötven bankfiók, az ötvenmilliárdos mérlegfőösszeg, a privatizációt segítő hitelezésben elért sikerek, az itt lemaradók népes száma, a többi pénzintézettől "elszeretett" sok ügyfél számos irigy embert toborzott egy csapatba. Kunos Péter ma úgy látja, abban az időszakban, amikor lámpással kerestek olyan ügyet, amelyet korrupció gyanújával lehetett a közvélemény elé tárni, tudatosan szemelték ki az Agrobankot és személy szerint őt, valamint Kovács Mihályt. Az E-hitelezés és annak garanciarendszere volt az a szalmaszál, amelyet végül útakadállyá növeltek. Első fokon a bíróság felmentette a vádlottakat, sőt az indoklásban Kunos Péter elismerést kapott a konstrukcióért. Másodfokon, fellebbezési lehetőséget sem adva, az akkori jogszabályok példátlan furcsasága folytán rögtön jogerősen elmarasztaló ítéletet hoztak. Míg őt két év letöltendő börtönbüntetésre ítélték, Kovács Mihály büntetését felfüggesztették. Baracskán 16 hónapot töltött. Ahogy ott mondják, a jó magaviselet, a dolgos munka és a feltűnő ápoltság miatt, harmadolták a büntetést.
{p}
Odabenn a kultúrmunka mellett természetesen sakkbajnokságot is szervezett. Gyakran játszott más elítéltekkel, akik egyszer-egyszer jól megszorongatták az egykori főiskolai bajnokot! Ítéletét a 16 hónap alatt volt ideje számtalanszor végiggondolni:
- Az ítélet indoklásában egyetlen szó nem esett a betétesek biztonságáról, ami a bank működésének leglényege. Annál több olyan megfoghatatlan mozzanatról, mint a hitelezés szabályszerűségébe vetett lakossági közbizalom, a hitelt kérők szükséghelyzete. Mintha nem a kispénzű betétesek százezreinek, hanem a néhány pénz nélkül vagyonszerzésről álmodozónak az érdeke lenne a fontos, és ez bántaná a társadalom igazságérzetét.

Elégtétel
Az Agrobank-ügyet egyszer talán ifjú joghallgatók még leporolják, és tisztességesen feldolgozzák. Hogy milyen a börtönélet? Jobb, mint a katonaság volt 1964-65-ben. Volt fűtés, matrac, könyvtári munka. Sérülés nélkül úgy lehet elviselni a börtönéletet, ha az embernek a lelki, alkati adottságai segítenek, emellett meg van győződve az ártatlanságáról, amiről rajta kívül tud az egész bankszakma és az értelmes emberek sokasága. S odabent is biztos lehet benne, hogy a szabad életben sokan szeretik és kiállnak érte. Kunos Péter egyetlen barátját sem vesztette el az ominózus tizenhat hónap alatt. Sikeres üzletemberként vonult be, és nem megbélyegzettként jött ki. Most pedig a sakktársadalom bizalma elégtételt adott, és végleg igazolta, a bíróság nagyon mellélőtt a "társadalomra veszélyes" minősítéssel.

Ha még egyszer...
Másfél hónap múlva Európa-bajnokság, a kassza majdnem üres. Demján Sándor évi tízmillió forintot ajánlott, egy másik támogató ötmilliót ígért, egyszóval számos üzletember van, aki tudja, hogy ebben a sportágban remek reklámlehetőség rejlik, hiszen Polgár Judit, Lékó Péter feltűnik versenyeken a világnak majdnem minden pontján. Az elnök azt szeretné, ha a jövő évi olimpiával maradandót alkotna a magyar sakksport. Szép lenne, ha még egyszer három Polgár lány ülne a női válogatott színeiben az asztalnál, de ez valószínűleg csak álom. Elképzelhetetlen, hogy akadhat olyan együttes a világon, amely legyőzné őket. Ha össze lehetne őket egyszer trombitálni, sok pénzt hozna nekik és a sportágnak.
A szövetségi kapitány egyébként Pintér József, a csapat-összeállítás az ő feladata, az elnök pedig - aki büszke rá, hogy évtizedek óta a legjobban sakkozó prezident - egyengeti az utat. A sakktól sokat kapott, ebből minél többet szeretne törleszteni. Egy ország sakksportját az minősíti, hányan ülnek a pepita táblák mellé.
Lapunk azzal kíván hozzájárulni a sportág népszerűsítéséhez, hogy még az idén újra kiírja a Szabad Föld-kupát.