Talár és bunda

Egy kft. ügyvezetője természetesen nem tenne ilyet, vagy ha igen, fogná a törülközőjét és a fogkeféjét, és szó nélkül bevonulna a sittre. Egy focista azonban más - és ezt halál komolyan mondom.
Ifjúkoromban egy bizonyos Traktor SC-ben futballoztam, amikor egy szép napon megállt a házunk előtt az FM 632 rendszámú GMC, és leöntöttek egy hegynyi tűzifát. Mire kimentem, hogy a fizetségről tárgyaljunk, a teherautó már eldübörgött. Ez akkoriban volt, amikor Terpitkó András, az MLSZ elnöke, vámparancsnok  külön folyosót hagyott az aranycsapatnak, melyen át özönlöttek befelé az orkánkabátok, nejloningek, a többször használható zsilettpengék. Amikor pedig már turistaként lehetett Nyugatra utazni, emlékezhetünk, milyen halálmegvető bátorság és ördögi furfang kellett ahhoz, hogy kicsempésszünk tíz dollárt a gatyaszárban, miközben a sportolók közül a kedvezményezettek mázsaszámra hozták be a vaníliával, áfonyával illatosított pipereszappant, digitális órát, magnós rádiót. Ültem olyan buszon, ahol "a fiúk" hármasával cuccolták az irhabundát, sőt a kabátok alatt még egy pianínó is lapult. A vizsgálat alatt a vámőrök azzal a labdával fociztak, melyet a csapattól kaptak.
Ilyen közegben szocializálódott Bognár Gyuri. Meg olyanban, amikor divat volt a megegyezés a pályán, a totószelvény nyertes meccseit pedig már pénteken tudhatták a bennfentesek. Olyanban, amikor a csapat intézője lement a csemegeboltba bevásárolni az útra, nemsokára rúd téliszalámikkal, üveg konyakokkal távozott onnan, a számlán pedig az állt: "15 db súrolókefe, 20 üveg hypó, negyven felmosórongy".
Napjaink divatja már, hogy a focisták a jövedelmük nagy részét úti átalányként veszik fel, így nem ritkák az olyan elszámolások, melyeken a csapat székhelyét Tűzföld vagy Grönland érintésével érik el. A bírónő, persze, nem volt focista, neki a szám az szám, a paragrafus pedig paragrafus, és a labdarúgó éppen olyan alperes, mint bármelyik halandó. A legnagyobb különbség közötte és a suba alatti üzelmekhez szokottak között az, hogy a pulpituson nem bundában, hanem - ahogy ott járja - talárban ítélkezik.