Úszás - csak barátok közt

Volt nekünk egyszer egy Petres Tamásunk. Ünnepelt futballista, gólkirály a Videotonban, meghívó a válogatottba - majd hirtelen a nagy semmi, azóta sem nagyon tudjuk, mi van vele. Aztán volt egy Wirth Gabriellánk: szenzációs csukló, legyőzhetetlen páros Bátorfi Csillával - majd egy lelki betegség, amely tönkretette sportkarrierjét és életét. Majd volt egy Rózsa Norbertünk is: fiatalon jött a világhírnév, ám ezzel járt egy kissé exhibicionista menedzser, ezzel járt az új állampolgárság ígérete, és így kiesett három év, amit soha nem tudott visszahozni.
Most pedig van egy Gyurta Danink. A fenti sorba tökéletesen illeszkedik ő is.
Immár nem mehetett el úgy nyaralni, hogy ne írtak volna róla a bulvárlapok. Nem úszhatott bármelyik jelentéktelen versenyen, hogy ne jelent volna meg két-három forgatni vágyó stáb a Találkozásoktól a Receptklubig. Nem léphetett ki úgy az utcára, hogy valaki rá ne bökött volna a haverjára: "Te, az a gyerek a Gyurta Dani!"
Úgy bizony, a Gyurta Dani. Az országnak ő nem Gyurta Dániel volt, foglalkozására nézve tanuló, hanem a Gyurtadani, foglalkozására nézve leendő olimpiai aranyérmes. Egy tizenöt éves srác sztárolása pedig kissé veszélyes. Még úgy jár, mint ez a Majka, aki ragaszkodik hozzá, hogy nemcsak ózdi, hanem hős is. Gyurta Daninál ugyan nem jelentkeztek a sztárkultusz manapság oly divatos jegyei (nem dobálta ki kétnaponta a barátnőit, nem vetkőzött le egy női avagy férfimagazinnak, nem szellentett tévériport közben), de azért láthatóan ő is megingott, amikor szereplésre kérték a Barátok közt című sorozatban. Szenzációs eredetiséggel egy úszót kellett alakítania, aki összetöri az egyik kislány (a kolléga kisegített: Noémi) drága szívét, amit persze a hölgy régebbi udvarlója nem fogad valami nagy előzékenységgel. Igazán katartikus az állapot, de mielőtt kétszáz méter mellen eldöntenék, ki nyeri Noémi kegyeit, Gyurta Danit kiírták a filmből.
{p}
Félreértés ne essék: semmi gond ezzel a Barátok közttel - ha Gyurta Daninak az volt gyerekkori álma, hogy Noémival kavarjon, hát ennyit igazán megér az az olimpiai ezüst. Nevessen, játsszon, szeressen, aztán edzzen, ússzon és versenyezzen.
Edzett, úszott, de úgy döntött, egyelőre nem versenyez. És ezzel van itt a baj. Az még hagyján, hogy bennünket, szurkolókat foszt meg a reménytől, hogy ismét neki tapsolhatunk, ám saját magát is megfosztja az Athénban kivívott presztízsétől. Mert most jön az év legjelentősebb versenye, a kanadai világbajnokság, amelyen ott lesz mindenki, aki számít - Gyurta Dani viszont nem indul, itthon tempózgat inkább az edzőtársakkal. Nem indul, mert gyengék az eredményei, a magyar bajnokságban is fél uszodahosszt vertek rá, mondják, a vb-n gumicsónakkal kéne húzni, hogy még aznap célba érjen. Úgy tűnik, tíz hónap alatt egy sztár kiégett. Ami baj, de nem tragédia: most, tizenhat évesen igenis tanulja meg, hogy tőle már mindig sokat vár az ország, és ennek megfelelően kell készülnie, akár Noémi és Magdi néni nélkül is. Mert nem vitás, hogy ha a következő években Gyurta Dani a tavalyi mentalitásával edz, akkor Pekingben olimpiai bajnok lesz. Ha pedig úgy veszi az úszást, mint az idén, akkor a pekingi 200 mell döntőjében elmerenghetünk, hogy nahát, négy éve mi itt ezüstöt nyertünk egy azóta eltűnt fiatal srác jóvoltából, akinek már a neve sem ugrik be.
Csakis Gyurta Danin múlik, mi lesz Pekingben. Most, a kanadai világbajnokságon senki nem várt volna tőle aranyat, dobogót, pláne, ha tudjuk, nem jól sikerült a felkészülése. El kellett volna mondani a problémákat, aztán pedig kimenni Kanadába, úszni egy becsületeset, hogy lógjon az ember nyelve, és akkor a szurkoló elfogadja akár a nyolcadik, akár a tizenötödik helyet. De a nyafogást, a kitérést, a meghátrálást nem fogadja el. Egy év elveszett, és bár a külföld most leírta Gyurta Danit, azért még remélhetőleg nincs vége ennek a fiúnak. Fiatal, szerény, tehetséges, és még könnyen visszalophatja magát a szívünkbe, ha megtanulja, mi az az akarat.
Nem is kell messzire mennie. Csak merengjen el Cseh Laci, egy olimpiai bronz és egy törött láb kapcsolatán.