Ezúttal mi voltunk a Hajduk

Minden előzetes fogadkozás ellenére nem jutott ki a válogatottunk a világbajnokságra. Kupacsapataink közül a Debrecen megverte a Hajduk Split gárdáját, aztán szembe találta magát a Manchester Uniteddel. Kikapott kétszer is, ám mi már a tisztes vereségnek is tudunk örülni, így elhitettük magunkkal, hogy a két meccsen elért 0-6 ebbe a kategóriába tartozik.
A Loki az egyetlen magyar klub, ahol rendben mennek a dolgok, nincs anyagi szűkösség, a futballcsapat házatáján pedig egyenesen irigylésre méltó a helyzet. Posztra igazolnak, a játékosok napra pontosan megkapják a járandóságukat, kiváló az "egy mindenkiért - mindenki egyért" szellem. Ráadásul a Bajnokok Ligájából nem a puszta földre huppantak a debreceniek a manchesteri dupla kudarc után, ott volt még alattuk mentőhálóként az UEFA-kupában való folytatás lehetősége.
És ekkor kiderült, hogy ami nem működik válogatott szinten, az nem működik klubszinten sem. A jól szervezett, stabil klubból valósággal szétspricceltek a játékosok, az egyetlen Halmosi kivételével ment mindenki, akinek erre módja volt. Elvitték azt a Kerekes Zsombort, akinek egy labda lekezeléséhez a Nagytemplom előtti főtér is kevés volt, szemet vetettek külföldön Bogdanovicsra is, aki sehol nem lesz olyan sztár, mint a cívisvárosban volt. A legnagyobb sebet persze Böőr Zoltán távozása ejtette a csapaton.
Ilyen előzményekkel utazott tehát Doneckbe a Loki. Ott egy frissen összevásárolt bányászcsapat várta, és bár az ukrán együttes nem volt világverő armada, a forduló második legtöbb találatát érte el a nemzetközi légió. A 4-1 arányúnál nagyobb is lehetett volna győzelme, bizony, sokszor a szerencse is mellénk állt.
Van-e magyarázat a kudarcra? Nem nagyon. Hogy megsérült Habi, nem játszhatott Vukmír, ez benne van a pakliban, és nincs is semmi gond ott, ahol valóban posztra igazolnak. Elő kellett venni ugyanis azt a Komlósit, akiről kiderült, hogy nem volt valami nagy vétel... Sokat bizonytalankodott Szatmári és Bernáth is, így aztán az egyébként megbízható Éger sem bírt az összevissza cikázó brazilokkal. Még szerencse, hogy egy brazilt mi is be tudtunk dobni, így maradt talán annyi esély a továbbjutásra, mint anno a válogatottnak a második hely megszerzésére.
Bármi is lesz az eredmény a visszavágón, egyvalami máris bebizonyosodott: nálunk a nagy műgonddal összerakott és kiemelkedően menedzselt csapat sem ér túl sokat a nemzetközi porondon. És a többség megélhetési gondokkal küzd. Most légy okos, Matthäus...