Fiúk a szénbányából

Valahogy számomra egy magyar futballeseménynek mindig a sorsolás a legizgalmasabb része. Ellentétben magával a meccsel, akkor még nem kell berúgni a helyzeteket, nem kell leszerelni az ellenfél csatárát, és még csak a bírónak sem szükséges teli szájjal a fülébe süvölteni jókívánságainkat. Akkor még csak izgulni és számolni lehet: hogy ha ezt vagy azt kapjuk, az miért jó avagy rossz. Lens, AEK Athén, Sahtar Doneck, Galatasaray és Bolton. Hát nem mindegy?

FiatalokKun Zoltán2005. 09. 02. péntek2005. 09. 02.
Fiúk a szénbányából

Szerintem mindegy, mert az égvilágon semmi különbség nincs az öt klub között: egyik sem sztárcsapat, ugyanakkor mind erősebb a Lokinál. Az UEFA a kulcs alapján nyolcas csoportokra osztotta a negyven kiemelt és ugyanannyi nem kiemelt csapatot. A Debrecen megkapta az első csoport legrosszabbját (Galata), a második legjobbját (AEK), majd a harmadik legrosszabbját (Lens), a negyedik legjobbját (Sahtar), végül az ötödikből az erőviszonyok maximális kiegyenlítése miatt egy közepesen erős csapatot (Bolton). Sem Róma, Feyenoord vagy Stuttgart, ami legalább neves ellenfél és némi pénzt is hozhat, sem Grazer AK, Heerenveen, PAOK, Alkmaar vagy Grasshoppers, amelyek pénzt nem hoznak, de verhetőnek tűnnek. Csak ez a gyalázatos ötös.
Úgyhogy én izgulás helyett tűnődni kezdtem, van-e egyáltalán bármelyik csapat ellen esélye a Lokinak. Ha úgy játszik, mint a Hajduk ellen, akkor talán van. Sőt akkor a még nevesebb együttesek ellen is lett volna, mert bár a horvátok egy másnapos öregfiúk-csapatra emlékeztettek, a 8-0-ás összesítés azért mégiscsak meggyőző. Ám ha azt a gyáva és visszafogott játékot mutatja a Debrecen, amit a Manchester elleni párharc jelentős részében, akkor az a spliti "nyugdíjasklub" is agyonverné.
És itt gondolkodtam el azon, hogy vajon miért nem tud egy magyar játékos megfelelő önbizalommal kiállni a jóval híresebb riválissal szemben. Mert amikor a futballistáktól olyasmiket hallunk, hogy ők is csak emberek, meg hogy nem ijedünk meg a nevektől, akkor tudvalevőleg máris rezeg az inuk. És ez esetben borítékolható a súlyos vereség, mint ahogy az a Manchester elleni összesített 0-6 is elég szégyenteljes. Mert számoljuk meg, hány cselt mertek bemutatni a debreceniek, hány labdára indultak bátran, hányszor koncentráltak megfelelően. Vagy nézzük meg, hogy a hat gólt hány védelmi hiba után kapták (segítünk: öt), és hányszor sikerült jó megoldást választani az angol kapu előtt (csupán Halmosi Péternek, de az ő gólját sem adta meg a bíró). Mindezek ellenére zúgott a Lokinak a taps a Puskás stadion 25 ezer nézőjétől.
{p}
Persze a szurkoló dolga, hogy szeresse a csapatát, és ez a taps szólhatott volna a Hajduk elleni sikernek, szólhatott volna megelőlegezve az UEFA-csoportkörbe jutást, de semmiképpen nem szólhatott a Manchester elleni hazai 0-3-nak. A baj az, hogy éppen annak szólt. Húsz éve a szovjetek elleni 0-6 miatt majdnem forradalom tört ki, most a MU elleni 0-6-ot vastaps követte. Hát igen, kicsit változott a futballunk...
Valahol itt tarthattam, amikor megtudtam, hogy a Sahtar lesz a következő ellenfél, amely mégiscsak az első az egyenlők között, legalábbis a csapat erősségét tekintve. Mondjuk ez a balszerencse már véleményezhető volt a Hajduk és a Manchester kifogása után... A donecki csapatról pár éve még az jutott volna az ember eszébe, hogy sújtóléges szénbányászok kergetik a labdát, ám mára kissé megváltozott a helyzet. Arrafelé szokásos módon sikerült szert tenni egy hirtelen meggazdagodott, állítólag elég sötét ügyekbe belemászó nagyfőnökre, aki az utóbbi két évben több mint tízmilliárd forintnyi dollárt költött csapatára. (Ehhez annyit, hogy a magyar NB I tizenhat együttesének éves költségvetése összesen mintegy ötmilliárd forint...)
A brazil, cseh, horvát játékosokkal és természetesen ukrán válogatottakkal megerősített Donecket ma Európa keleti fele leggazdagabb csapatának tartják, amely tavaly hét pontot vert a Dinamo Kijevre, és eddig hibátlan a most folyó bajnokságban. Szóval: szuperkilátások. A Debrecenből ráadásul elment Kerekes Zsombor és elmegy Böőr Zoltán, ami legalábbis veszteség. Sokáig mégis optimistán álltam a dolgokhoz, mondván, csak összejöhet egy Hajduk elleni játék a Doneckkel szemben is, és az már fél továbbjutás, amikor vasárnap a Győr-DVSC tévés meccsen megláttam a Sidibe nevű debreceni csatárt, aki egy jobbról szenzációsan érkező beadást nem bal belsővel gurított a hálóba, hanem a kifacsarodott és egészen természetellenes pózt felvevő bal lábával igyekezett gólt rúgni - és edzője az igen szórakoztató mozdulat ellenére a pályán hagyta. Ekkor komolyan megijedtem: ha ilyen támadók játszanak a magyar bajnoknál, sorsolás tekintetében az idén aligha lesz izgulnivalóm.

Ezek is érdekelhetnek