Ritmus

Yann Tiersen: Les Retrouvailles
(EMI/Virgin)
Aki kedveli az elmélyült és színvonalas muzsikát, annak hamar szívébe férkőzik Yann Tiersen francia zeneszerző. Sikere sokszínűségében rejlik: a folk, a sanzon, a keringő, az avantgárd, a rock és a klasszikus zene hatását ötvözi műveiben. És erre a különleges eszenciára nagy kereslet van (ő írta például A nagyvilág, az Amélie csodálatos élete című mozifilmek zenéjét). Sokan kíváncsiak szerzői lemezeire is. Szerzeményeit legbátrabb kritikusai előszeretettel hasonlítják Chopin, Satie, Philip Glass és Michael Nyman opusaihoz, ám ebben azért van némi túlzás (főleg ami Chopint illeti). Az viszont egészen biztos, hogy ez a zseniális művész képes megbékíteni a háborgó lelket. Hangszeres felvételei a leghatásosabbak, Tiersen remekül játszik a zongorán. Az EMI jóvoltából most egy olyan lemez érkezett hozzánk, melyen a francia zenemágus pályafutásának legsikerültebb darabjai hallhatók.

Mando Diao: Hurricane Bar
(EMI/Majesty/Capitol)
Visszatarthatatlanul jönnek, sőt már itt vannak a jövő zenekarai. Nem telik ki tőlük valami nagy varázslat, sajátos ízeik, fiatalos lendületük megtartásával a múltban keresik a zenei gyökereiket. A svéd alter-rock banda, a Mando Diao például a hatvanas évek beat, illetve rhytm & blues stílusáig nyúlt viszsza, aztán rátalált a hetvenes évek nyers rockjára is, s mindezeket a múlt század végi angol gitárzenével elegyítette. Ebből aztán fogyasztható produkció született, mely a The Who, Iggy Pop, a Strokes és az Oasis munkásságára emlékeztet. Tehát a mai gyerekek a nagy öregek nyomdokaiban haladnak, ez vitathatatlan. Az 1999-ben alakult banda karcos, dögös muzsikával szolgál, minden hangjában korszerű, de azért felsejlik benne némi punkos energia. Az együttes második albuma tizennégy számot tartalmaz. Talán végre ki tud törni Európából, és meghódítja a nagyvilágot. Nálunk az idei Sziget Fesztiválon játszott - nagy sikerrel.

Iggy Pop: The Antology
(EMI/Virgin)
Éjszaka biztosan sokan megijednének tőle, ha a sarkon várakozna. Iggy Pop soha nem tartozott a macsók közé. Ellenkezőleg, mintha direkt rondítaná magát. Ápolatlan, hosszú haj, kidülledt szemek, cigarettától vásott száj. Rendre félmeztelen testtel mutatkozik, pedig nem biztos, hogy a látványt mindenki díjazza. Mégis oda kell figyelni rá! Iggy Pop "megcsinálta" magát, lassan negyven éve töretlenül ott áll a popcirkuszban. James Newel Osterberg néven nem rúghatott volna labdába, így művésznevet választott magának. És extrém műfajt, a punk-popot. Zenekaraival (Iguanas, Stooges) ebben jeleskedett, majd 1976 óta szólóban nyomja. Mindig voltak körülötte botrányok, koncertjein állítólag felvagdalta az alkarját, nyaka köré tekerte a mikrofonzsinórt. Mit várjon az ember egy ilyen őrült figurától? Aki a nyugdíj felé haladva mintha higgadtabban adná elő magát, miközben dalainak vadsága mit sem változott. Iggy Pop nemrég új lemezt is piacra dobott, most pedig egy dupla albumra gyűjtötte munkásságának 38 kiemelkedő darabját. Nagyon dögös válogatás született!