Sakk: Fischer kalandjai

A tálcán nyújtott szigetországi állampolgárság megmenti őt a 10 évig terjedő szabadságvesztéstől, amit az "otthoni" törvények szerint az Egyesült Államokban kellene letöltenie. A kiadatási egyezmény ugyan él a két ország között, de az izlandi állampolgároka nem vonatkozik.
Tekintsük át nagy vonalakban a sakktörténet 11. világbajnokának kalandos pályafutását. Az iskolai IQ-teszten elért 180-as eredménye és a biztos emlékezőtehetsége már fiatalon megmutatkozik a sakktáblán is. A kiugrást az amerikai bajnoki cím jelenti számára 1958-ban, majd nem sokkal később - már 15 esztendősen - kivívja a jogot a világbajnok-jelöltek versenyén való részvételre. Ezzel az eredménnyel példátlanul korán érdemli ki a nagymesteri titulust, melyben elsőségét 33 éven keresztül megőrzi. (Polgár Juditra volt szükség ahhoz, hogy ez a rekord a múlté legyen). Bobby egy évtizeden keresztül fennakad a szovjet rostán, de az 1969-72-es világbajnoki ciklusban mindenkit lehengerel. Átgázol (6-0) Taimanovon és Larsenen, majd Petroszjanon keresztül (6,5-2,5) eljut a cím birtokosáig, Spasskyig.
Kétszeres díjalapot követel, a kívánt házigazdaként Jugoszláviát jelöli meg. Egy londoni támogatónak köszönhetően összejön a 250 ezer dollár, és Henry Kissinger személyesen beszéli rá Fischert a reykjavíki helyszín elfogadására. A hidegháború időszakában egy ilyen meccs felér egy USA kontra Szovjetunió szellemi párviadallal. A kezdeti két vereség ellenére Bobby 12,5-8,5 arányban diadalmaskodik.
Ezután három évig nem játszik hivatalos versenyen, de elérkezik a címvédés ideje. Bobby kőkemény feltételeket támaszt kihívójának, Anatolij Karpovnak. Fischer követeléseit két ponton nem teljesíti a Nemzetközi Sakkszövetség; ő egyrészt a meccs lebonyolítási formáját akarja megreformálni, másrészt ragaszkodik az egy pont előnyhöz a kihívóval szemben. Az elutasítás miatt eláll a meccstől 1975. április 3-án. Csalódik abban a vallási csoportban is, mely életének meghatározó részét képezte, majd bejelenti visszavonulását, és hátat fordít addigi szokásainak. Egészen a 90-es évek kezdetéig a külvilágtól elszigetelten él, hazánkban is eltölt jó néhány évet. Barátai vannak, de sakkversenyen nem mutatkozik.
1992-ben hirtelen előbukkan, és lehetőséget kínál Spasskynak a visszavágásra, mintha mi sem történt volna az elmúlt húsz év alatt. A jugoszláviai eseményt egy állítólagos fegyverkereskedő szponzorálja. Déli szomszédunk ENSZ kereskedelmi embargó alatt áll, és Fischer hivatalos figyelmeztetést kap az Egyesült Államokból, hogy a "bűncselekmény" 10 esztendejébe is kerülhet. Ellenfele ekkor már francia állampolgár, ellenben Spasskyt érdekes módon nem fenyegeti hasonló elbánás. Az egykori győztes ismét diadalmaskodik a "ringben", de szakmailag ekkor már mindketten árnyékuk önmaguknak.
Fischer letartóztatására illegális bevándorlás vádjával kerül sor 2004. júliusában a tokiói repülőtéren. A tartós japán fogsággal még mindig jobban jár, mit egy esetleges kiadatással, az izlandi ajánlat pedig égi áldásként érkezik. A nem létező hírek arra utalnak, hogy Bobby békés és botrányoktól mentes életet él a szigetországban.

Ács Péter
nemzetközi nagymester