Bajnok a rohanók között

Azt mondják, igazán nagyokat repülni Dél-Afrikában, az Egyesült Államokban vagy Namíbiában lehet, de az is igaz, amit egy osztrák pilóta mondott egyszer: Magyarország egy nagy repülőtér, vitorlázógéppel szinte bárhol le lehet szállni...Az idei nyár szeszélyes volt, de nem csupán emiatt az idén még csak 108 órát töltött Laurinyecz Sándor a levegőben. Nagyon megdrágult a sportág. Hol vannak már a valamikori ,,MHSZ-idők", amikor évente kétszáz órát repülhetett! Igaz, a későbbi hivatásos pilóták sem a klubokból kerülnek ki.
- Ráadásul ez a 102 óra jószerivel egyetlen nagy verseny volt, a jubileumi, ötvenedik nemzeti bajnokság, amelyet a jövőre önálló szövetséget alapító szakág Kecskemét-Matkópusztán rendezett, közösen a szlovénokkal - mondja némi keserűséggel a hangjában a háromszoros bajnok, hozzátéve: mivel hatszázezer forintba került a finnországi kontinensbajnokság, oda nem jutott el, a szövetség gépét átadta a Dunaferres Meretei Zoltánnak, aki aztán Gulyás Györggyel együtt ott lehetett a Eb-n (utóbbi nyolcadik lett). Ma a sportág egyetlen fillér állami támogatásban sem részesül, ráadásul évek óta görgetett köztartozásai miatt a pályázatokon sincs esélye. Az egyik legismertebb hazai vitorlázórepülő nem akar sok szót vesztegetni az áldatlan állapotokra, de annyit még megjegyez: nem az a baj, hogy csak akinek pénze van, az repülhet, hanem a sportág bázisa szűkült le, a mindig is nagy tradíciókkal rendelkező viharsarki reptéren a versenysportolók is úgy dobják össze a pénzt, ha gyakorolni akarnak.
Bemegyünk a hangárba, kigurítjuk a Ventust.
- Gyors, jól forduló gép, illeszkedik a stílusomhoz. Szeretek gyorsan dönteni, kockáztatni, bár olykor jobb a többiekkel együtt menni, mert valaki csak megtalálja az emelő áramlatot és lehet igazolni... Egyedül ez nehezebb, ám értékesebb a siker - meséli Sándor.
A jelek szerint azonban a gondok ellenére esze ágában sincs feladni.
- Egy életre eljegyeztem magam a repüléssel! Eredetileg hivatásos akartam lenni, de találtak három rossz fogat, és egyből kiszórtak... Így kötöttem ki ,,csak" a vitorlázóknál. A gyémántkoszorús szint teljesítése közben, hatezer méter fölött repülve azonban mégis különleges élményeket szerezhettem. Amikor délután kijövök három műszakos munkahelyemről, a gabonapuffasztó üzemből, kiválasztom a legjobb időjárási pályát, felvontatnak, és eközben megcsodálhatom békési gyümölcsösömet odaföntről is.
- Miért van mostanában annyi légi baleset?
- Egyre többen tehetik meg, hogy repülőgépet vesznek, és úgy vágnak neki a légtérnek, hogy minimális repülési óraszámuk van, kevés a tapasztalatuk. Persze, magam is kerültem már életveszélyes helyzetbe, egyszer például ezer méter magasan berezgett a vezérsík, ugrálni kezdett a botkormány, de emlékeztem, mit mondott egykori oktatóm, Halasi Gábor, és sikerült kivédenem a bajt... Bizony a repülésben rengeteget jelent a tapasztalat, a rutin. Nem véletlen, hogy nálunk is negyven felé a legsikeresebb az ember; jóllehet szeretnék repülni még hetvenéves koromban is.