Csak azért is Építők!

Kezdődhetne ott, hogy bajnokságot nyert a csapatuk az NB I-ben, és hozzáláttak a város stadionjának korszerűsítéséhez. A tizenötezer férőhelyes objektum még nincs készen, de máris felemésztett másfél milliárd forintot. Közben a bajnokcsapat kiesett az élvonalból, majd a másodosztályból is, végül - a Fót jogán - sikerült bennmaradnia. A kohászati ágazatot ukránok vásárolták meg, úgy gondolták a sportbarátok, hogy bennük bőkezű szponzorra talál majd a labdarúgás. Nem így történt, néhány elszánt vállalkozó élteti ma a dunaújvárosi futballt.
Hogy milyen sikerrel? Enyhén szólva is váltakozóval. Lengyel Feri, majd Szepesy László összehozott egy fiatal gárdát, melynek a magvát diákok - középiskolások, főiskolások - alkották, és néhány meglepő győzelemmel vágtak neki az idénynek. Andics József vállalkozó, aki Héger Józseffel együtt talpal a pénz után, nagyon bizakodó volt a tavaszi szezon után. Azt mondta, a fiatal gárda a jövő garanciája a városban, és megmutatják, hogy kis pénzből is lehet nagy focit csinálni. Jött a nyár, és nem kevesebb, mint 11 labdarugó távozott a csapattól. Akik most magukra húzzák a klub mezét, még az elődeiknél is fiatalabbak, mondhatni az ificsapat próbálja felvenni a harcot az NB II-ben az ellenfelekkel.
A jó eredmények nem jönnek, ilyenkor hát mennie kell az edzőnek. Elküldték Lengyel Ferencet, aki most Pakson lett "próféta", és lehet, hogy élvonalbeli csapatot formál az "atomvárosban". Ment Szepesy is, ám az utolsó helyről az átszervezések során sem sikerült elkerülniük.
Legutóbb a Felcsúttal játszottak.
- Tiszta vörösben mentünk ki a pályára - meséli az egyik vezető.
Fel is hergelték az ellenfelet - kaptak egy hatost...
Dunaújvárosban mindennek ellenére nem temetői a hangulat, sőt: Andics József azt jósolja, 2007-ben NB I-es csapata lesz a városnak, nem fog üresen tátongani a tizenötezres stadion. Mit lehet ehhez hozzátenni? Úgy legyen! Mert a város futballját már nem élteti más, mint néhány fanatikus örök optimizmusa.
Pedig ahogy elkezdődött az amatőr alapon elképzelt dunaújvárosi csapat építése, az szimpatikus volt országszerte. Számtalan együttérző hívet szerzett magának a klub azzal, hogy szinte "filléres" költségvetéssel éltette a város futballját. Úgy látszik azonban, az egykori Pentelén a kevés is sok volt... Most az anyagiak dolgában ott tartanak, hogy egy-egy győzelem után akár 350 ezer forintot is tudnának fizetni az együttesnek, de hol van az a győzelem? Magyarországon nem jött be a profizmus - úgy látszik, az amatőrizmus sem a mi formánk.
Akkor hogyan tovább? Legyen az egykori Sztálinváros a sportág kísérleti terepe, és ha valóban NB I-ig viszik 2007-ben, akár követendő példái is lehetnek a magyar labdarúgásnak. Úgyhogy hajrá, Kohász, hajrá, Építők! Az inspirációt a gyönyörűséges stadion is adhatná, amely a maga kihaltságában jelenleg a Stadler-féle akasztói pályát idézi. Márpedig a sportra pazarolt forintok példájaként szokták emlegetni az egykori Gázszer otthonát. Dunaújváros aligha kíván ebbe a sorba beállni.