Risztov hazatér Mártélyra?

A versenysport, az úszás - önként vállalt gályarabság. Hajnali kelés, tempózás faltól falig még félálomban, aztán az iskola, majd délután folytatódik minden, ahol reggel abbamaradt. Közben telik a fiatalság, a barátok, barátnők diszkóba járnak, buliznak, ám aki a sportot választotta az önmegvalósítás eszközéül, mindezt csak hírből ismeri.
Persze a versenyző csak a hajnali óracsörgéskor látja ilyen borúsan a világot, hiszen az egyenleg másik oldalán ott a hírnév, a barangolás a kontinenseken, no és a sikerek, a legszerencsésebbeknek a Himnusz a dobogó legmagasabb fokán, az elismerés a baráti hátba veregetéstől a parlamenti kupola alatti könnyes elérzékenyülésig. Risztov Évának kijutott ebből is, abból is.
A makacs kislányt középcsoportos óvodás korában tanította meg úszni a vásárhelyi, meszelt falú, algától zöld vizű medencében Ferenczi Pali bácsi, majd Csókay Miklós edzette három és fél éven át. A kislány annyira elszánt volt, hogy apró korában már ő húzta ki a kötelet a hajnali órákban, és tempózott, tempózott vég nélkül. Neki is zöld volt a füle az algától, miként a többi vásárhelyi úszónak, Szabó Gábornak, Boros Gábornak, Nagy Gergőnek, Paku Zoltánnak, de azért az eredmények így is jöttek rendre: Éva 1996-ban, 11 éves fővel országos gyerekbajnokságot nyert. Kijutott a sydneyi olimpiára. Ott még keveset, de Athénban már sokat foglakoztak vele. Miután 200 pillangón 8., 400 méter vegyesen 4. lett, "összezuhant", és idő előtt hazajött.
{p}
Úgy tűnt, kiheverte a túlzott elvárás okozta csalódottságot. A vb nem úgy sikerült, ahogy számítottuk, a legnagyobb ellenfelek távollétében sem tudott "tarolni". Ehhez már csak néhány személyes sérelem kellett, és megszületett a döntés: kész, vége, vissza Hódmezővásárhelyre, a "zöldfülűek" közé. Feltehetően a háttérben megy a győzködés, és lehet, hogy hamarosan azt halljuk, Éva ismét elkezdte - ám ha kitart döntése mellett, akkor is sokat segíthet a magyar úszósporton.
Azt mondja, ott akar majd iskolát nyitni, ahol óvodás korában maga is húzkodta a köteleket. Ebben az esetben egy csodálatos, európai színvonalú uszodában okíthatja a kicsiket. A sportuszodát egyébként 2003. augusztus 20-án avatták, és Nagyné Zaka Ildikó utánpótlástrénernek és társainak a keze alól máris olyan versenyzők kerültek ki, mint Sallai Ágnes, Herczeg András és Kenéz Bence. Miért ne jutna a parton hely Risztov Évinek, akinek a neve biztosan az apróságok tucatjait vonzaná a víz közelébe. Ha pedig Éva úgy gondolja, van még mit mutatnia a versenytársaknak is a kötelek között, Vásárhelyen minden feltétel adott ahhoz, hogy sportolóként is vízbe szálljon, immár a maga útját járva.
Bárhogy alakul is a sorsa, pályája mindenképp azt példázza, hogy egy vidéki fiatalnak nem könnyű feladni múltját, és új körülmények között nap nap után maximálisan megfelelni a kőkemény elvárásoknak. Miközben a mártélyi családi otthonban Lili, Lilu és Lelkes, a három kutya meg a két ló várja a gazdit, neki hajnalonta egy fővárosi uszodában kell tempóznia. Ami a szakmai megítélést illeti: edzője azt nyilatkozta, tanítványa már túljutott pályája csúcsán, és ez a kiélezett nemzetközi mezőnyben aligha ígéri azt, hogy sikerül majd begyűjteni az elmaradt érmeket. Jövőre az Európa-bajnokságon hazai közönség előtt kellene bizonyítania. Kíváncsian várjuk, Risztov Évát milyen minőségben látjuk majd az alakalomra épült uszodában.