Ritmus

A zsoltárok hangja
(Hungaroton)
A Zsoltárok Könyve a zsidó és valamennyi keresztény egyház számára az első és legfontosabb imádságos- és énekeskönyv. A benne foglalt "gyöngyszemek" leginkább átfogóan elemzik a vallás nagy témáit, és valamennyi Istenhez szól, mindazonáltal nyomon követhetők bennük az emberi sorsok és sorskérdések is. Leggyakrabban a liturgiában alkalmazták, szent szövegként olvasták fel, imádságként mondták vagy más liturgiai cselekményt kísértek velük. Hosszú-hosszú évszázadokon át sokféle zenei műfajként éltették tehát, a gregoriánoktól az ambrozián énekeken át a korálokig. A zsoltárok hangja című albumon ezekből kapunk ízelítőt. Igen jól illeszkednek, szerkezetileg pedig keretet adnak az anyagnak Bach orgona- és vokális műveiből kiválasztott zsoltár koráljai, egyben a zsoltárok későbbi zenei hatására utalva. A műveket a világhírű Schola Hungarica szólaltatja meg Dobszay László és Szendrei Janka vezényletével, illetve Kocsis Csaba és Soós András szólóénekével.

Haydn: Hat szonáta hegedűre és mélyhegedűre
(Hungaroton)
Joseph Haydn (1732-1809) korának népszerű zeneszerzője volt, múlhatatlan érdemei vannak például a házi muzsikálás elterjesztésében. A XVIII. század utolsó harmadában alig akadt olyan polgári család, ahol ne jöttek volna össze rendszeresen zenélni, az arisztokrata szalonokban zajló presztízseseményekről nem is beszélve. Ezekhez repertoár is kellett, és Haydn megtette a tőle telhetőt. Főleg három-négy tételes "használati zenét" produkált, hogy mindenki boldogulhasson vele. Még arra is gondolt, hogy minden gond nélkül eljátszhassák a kompozíciókat, attól függően, milyen hangszer van éppen otthon, úgyhogy Haydn a praktikum jegyében gyakran készített átiratokat saját műveiből. Ezúttal a hegedű és mélyhegedű csodálatos hangjaira álmodott három szonátáját rögzítette lemezre Szabadi Vilmos és Bársony Péter. A prímet a hegedű viszi, a mélyhegedűnek kísérő szerep jut. Ettől függetlenül bámulatos egységet képeznek a három-három tételes szonáták.

Mozart: Három szonáta
(Hungaroton Classic)
Ahogyan Haydn, úgy Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) is kedvezett a házi muzsikusoknak, tőle, illetve kortársaitól is származnak átiratok. A XVIII. század végére a vonósnégyes formáció virágkorát élte, s hogy legyen mit játszaniuk, abban Mozartra számíthattak, hiszen varázslatos szonátákat komponált. A Paulik László, Rácz Erzsébet, Posvanecz Éva és Máté Balázs alkotta Tomasini Vonósnégyes korabeli hangszereken szólaltatja meg Mozart B-dúr, G-dúr és Esz-dúr vonósnégyesét, de nem eredeti formájában, hanem Ignaz Pleyel (1757-1831) átdolgozásában. Az 1798-ban keletkezett darabok önmagukban véve is élményt nyújtanak, ám a korabeli divatot, pontosabban az akkori zenei gyakorlatot követve Pleyel azokra gondolt elsősorban, akik odahaza muzsikáltak, többnyire vonósnégyesként. Egy ilyen célú "átgondolás" során néha az izgalmas részek is áldozatul esnek, s a hozzákomponálás sem ritka. Ami a szóban forgó három Mozart-szonátát illeti: az átdolgozás nagymesterének sikerült új színeket adnia az amúgy is zseniális műveknek.