Sok döntő, kevés arany

A birkózás az a sportág, amely talán a legnagyobb változáson ment át a története során. A görög-római, azaz a kötött fogású versenyeken nem volt ritkaság, hogy egy mérkőzésen órákig gyömöszölték egymást a versenyzők, míg valamelyiküknek sikerült felülkerekednie. Ez a korszak elmúlt, ma már az idő pénz, a mostani vb egyetlen hét alatt lefutott, két nemben, két fogásnemben, mondván, ennyi ideje van a közvetítésre a médiának. Hát, nem tudom, ki hogy van ezzel a "kiherélt" műfajjal... A rövid menetek során láthatunk némi ízelítőt a stílusgyakorlatokból: az állásból folytatott küzdelmek alatt két szarvasbogár feszül egymásnak, csak ritkán fordul elő, hogy ebből a tusakodásból pont szülessék. A versenyzők a parter helyzetre várnak, ahol aztán nagyjából el is dől minden. Olyan lett ez a zanzásított sportág, mintha az operákból csak az áriákat énekelnék a dalnokok, mi több, azok közül is csak a slágereket. Ide jutottunk. Az viszont biztos, hogy az utódaink egyszer majd, ha jobban ráérnek, előveszik a klasszikus versenyek szabálykönyvét. A világklasszisok megtanulták beosztani az erejüket, hozzászoktak ahhoz, hogy szaporázni kell az akciókat, mert az óra kíméletlenül ketyeg. A jó tanulók remekül felmondták a leckét, nyert, akinek nyerni kellett, és kihullottak a gyengék. A mieink remekül szerepeltek, kötöttfogásúban megnyerték a csapatversenyt (amit, gyanítom, a kedvünkért írtak ki), ám mégis volt némi hiányérzete az embernek. A döntőket ugyanis rendre elvesztettük, így a sok éremajándék olyan karácsonyfára került, melynek hiányzott a hegye, hiába kerestük a csúcsán a betlehemi csillagot.
A magyar birkózósportra úgy köszöntött rá ez a világbajnokság, hogy a sportág éppen az útkeresés időszakát élte. Túl egy olimpián, melyet Majoros István érme aranyozott be, éppen számvetés készül, kivel számolhat a szakvezetés Pekingben, és ki az, aki befejezi a versenyzést. Ebben a fontolgatásra szánt időszakban alkotott nagyot a sportág vezérkara. Mozgósítottak minden hadra fogható birkózót, és remek edzői munkával sikerült a csúcsra juttatni az egyéni formákat. Kellemes meglepetés volt Bárdosi Sándor bronzot érő összefogott versenyzése, ugyanígy Virág Lajos váratlan ezüstérme. Mindketten "megszakadtak" a sikerért, egyiküknek a bokája, másikuknak a térde sérült meg, de küzdöttek tovább hősiesen, és ez jellemezte talán a legjobban a csapatmunkát. Meg az, hogy Majoros Pisti több mint tízkilós fogyás után, a felkészülés alatt betegségektől hátráltatva, mégiscsak kiizzadta a bronzot, ami igazi profi teljesítmény volt. Deák Bárdos Mihály ötödik világbajnoki ezüstje, ha úgy nézem, pechszéria, de, ha akarom, sikertörténet. Ő volt az, akiért a legjobban szorítottunk a döntőben - hiába, a kubai Lopeznek meg sem kottyant elhajítania százhúsz kilós izomkolosszusunkat.
{p}
Szabadfogásban a világbajnokság legnagyobb egyénisége, a kétszeres olimpiai bajnok, hatszoros világ- és ötszörös Európa-bajnok Buvajsza Szajtyijev tudta csak megállítani a mi Ritter Árpádunkat a döntőben. A csecsen származású birkózó a második menetben olyan villámgyorsan csapott le Ritter lábára, akár a kobra. Még követni sem lehetett az ostorcsapásszerű mozdulatát. Amíg ezt tudja, senki nem győzheti le a világon. Aubéli Ottó a sportág csodája. Ő az, aki képes meglovagolni a leghaloványabb esélyt is. Ezúttal jó volt a sorsolása, hát persze, hogy kihozta belőle a bronzot. De tessék mondani, ha valakit százhúsz kilós ellenfelek szabadon ráncigálnak, oda elég a szerencse? Sastin Marianna kinézetre olyan, mint ha véletlenül került volna a szőnyegre. Keresett valakit, aztán fütyült a bíró, ő volt ott, hát birkózott. És ha már birkózik, hát sorra-rendre győzi le az ellenfeleit. Számos kicentizett meccs után, amikor a döntőben összekerült a japán Sodával, befogtam a szemem... Mire kinyitottam, Marianna ezüstérmes volt. No, de ez is mekkora boldogság volt! A szakág első érme, ráadásul világbajnokságon, ráadásul Budapesten. Bíró Laci, az apró túrkevei legény volt ennek az egyik kovácsa...
Véget ért a vb, dicsértek bennünket - joggal - a vendégek, ám ha legördül a függöny, pekingi szempontból is körbe kell nézni a sportágban. Mert azért ez a mai sikercsapat nem biztos, hogy odébbtolja majd a Nagy Falat.