Télen-nyáron jégkorong

A magyar bajnokság mostohagyereke így a Miskolc lett, minthogy ez az egyetlen helyszín, ahol nincs ilyen vagy olyan módon fedett jégcsarnok. Győrben egy ponyva segít, Dunaújvárosban, Fehérvárott, Érsekújvárott és a két pesti csapatnál pedig rendes pálya van. (Úgy bizony: "némi határkiigazítással" a szlovákiai Érsekújvár ismét magyar lett.) Sőt, hogy azért már nem állunk olyan rosszul a létesítmények tekintetében, jelzi: Szegeden, Kaposvárott és Zalaegerszegen is lehet tető alatt korongozni, bár a szakemberek amondók, legalább egy évtized kell hozzá, amíg e városokban is számottevő csapatok lesznek.
Komoly csapat egyelőre három van a magyar bajnokságban: az Alba Volán, az Újpest és a Dunaferr. Tavaly volt még egy, a Ferencváros, hiszen Niedermayer és Strudwick személyében két NHL-játékost is igazoltak a zöldek, és, bár majdnem felnőttek a két nagyhoz, azért a Fejér megyei házi döntőt nem fenyegette túl nagy veszély. Bezzeg most: a Fradiból a kanadaiak már elpályáztak, és bizony a magyarok sem nagyon favorizálják a csapatot, hiszen háza táján a pénztelenség legalább akkora, mint a futballistáknál (félő, előbb-utóbb a spórolás miatt metróval kell utazni Újpestre). A liláknál efféle gondok nincsenek, sőt most jó esély kínálkozik rá, hogy újra legyen budapesti résztvevője a finálénak. Ladányi Balázs szerződtetése remek húzás volt, mellette a fiatalok egyre jobban beérnek, úgyhogy nem meglepetés, hogy az Újpest a bajnokság elején egyszer már győzött Dunaújvárosban. Az igencsak egyértelmű erőviszonyok, na meg az Újpest-Alba Volán vendégsikere alapján így már biztosra vehető, hogy az alapszakasz első helyén a fehérváriak végeznek, második lesz az Újpest, harmadik a Dunaferr és negyedik a Fradi. Ez pedig a Volán számára megnyugtató, elvégre az első játszik a negyedikkel a döntőbe jutásért, és a mostani Fradi bizony nem tűnik acélos ellenfélnek. Annál nagyobb hirig lesz majd a másik ágon, hiszen az Újpest és a Dunaferr azonos játékerőt képvisel.
{p}
Mellesleg ez is érdekes: alig néhány hete kezdődött a bajnokság, és, mint a fentiekből kitűnik, az alapszakaszt nézve szinte már minden eldőlt. Persze az a magyar sport rákfenéje, hogy a labdajátékok kétharmadában legfeljebb két-három bajnokesélyes csapatot lehet megnevezni. Miként egy külföldi számára az is mosolygásra adhat okot, hogy a kevés csapat miatt az élvonalbeli hokisok közül minden ötödik válogatott - ilyen arányt még Herr Matthäus sem tudott felmutatni a futballistáknál...
Márpedig a jégkorong-válogatottra is vár még néhány kemény meccs a következő hónapokban. Először is ott van a novemberi Négy Nemzet Tornája, amely erőfelmérőnek tökéletesnek tűnik. Persze az igazi nagy kihívás a franciaországi B csoportos, azaz Divízió 1-es világbajnokság lesz tavasszal. Eddig annak szorítottunk, hogy sikerüljön az osztályváltás, most azért szurkolunk, hogy ne sikerüljön... Idegenben ugyanis általában sokkal kevésbé megy, ráadásul a jóval nehezebb csoportba kerültünk, úgyhogy most vélhetően nem a feljutás, hanem a bent maradás lesz a fő cél. Aztán jövőre majd megint megpályázzuk a rendezést, kétévente úgyis illik Magyarországnak adni a B világbajnokságot.
Pat Cortina együttesei (a szakember a válogatott mellett az Alba Volánt is irányítja) ugyan jelentősen fejlődtek az elmúlt években, miként a Dunaferr és az Újpest is szép hokit játszik, mégis úgy fest, a magyar jégkorongsport előrelépése lelassult. Az elmúlt hét-nyolc év hihetetlen eredményei most már nem tűnnek annyira szenzációsnak - a szurkolók étvágya megnőtt, úgyhogy már nem elég egy szoros vereség a szlovákok és a kanadaiak ellen, igenis győzelmeket vár mindenki. Erre pedig azért egyelőre vajmi kevés a remény a világ elitje ellen, hiszen dőreség lenne A csoportos tagságot remélni, miközben a magyar bajnokságot három csapat alkotja.
Igaz, a fejlődés tagadhatatlan: két éve még csak kettő alkotta...