Nyolcvannégy évesen sem lanyhul a lendület

Volt a Magyar Olimpiai Akadémia idei, békéscsabai vándorgyűlésének egy különleges szelete, amikor a népes társaság ellátogatott az elsősorban Ónodi Henrietta révén méltán világszerte ismert tornászműhelybe. A Kórház utcai teremben az utódok, mondhatni természetesen, rögtönzött bemutatót és házi versenyt is rendeztek. A díjátadók közt ott volt az 1957 óta Izraelben élő, az elmúlt években azonban az év egyik felét Pesten töltő Keleti Ágnes is.

FiatalokFábián István2005. 11. 04. péntek2005. 11. 04.
Nyolcvannégy évesen sem lanyhul a lendület

Mi tagadás, a tornászpalánták nem mindegyike tudhatta: aki kezet ráz velük, nem más, mint minden idők legeredményesebb olimpiai hölgyversenyzőnk. Kézjegyét nemrég óta a Magyar Sportcsillagok fala is őrzi. Még leírni is csak meghatódva szabad: Helsinkiben és Melbourne-ben öt aranyérem! Mégis, talán nem túlozunk, amikor állítjuk, a Kórház utcai csarnokban olimpiai bajnokaink bemutatása mellett akkor tört ki a legnagyobb taps, amikor Ági néni némi unszolásra fellendítette előbb a jobb, majd a bal lábát - jószerével a feje fölé. Csak úgy, farmernadrágosan... Nyolcvannégy évesen!
Aztán ugyanezt csaknem megismételte az esti baráti találkozón, egy irodai asztal mellett.
- Hogy ez csoda lenne? No, ne vicceljen - kommentálta csodálkozásunkat, miközben elfogadta a vendéglátók speciális ajándékát, egy szál igazi csabai szárazkolbászt. - Hallottam már erről a csemegéről, s bár óvatosan kell étkeznem, azért ezt megkóstolom - mondta, és hozzátette: soha nem szabad elhanyagolnia magát az embernek. - Én sem tudnám csak úgy megcsinálni, hogy a fülem mellé lendítem a lábam, ha nem úsznék, tornásznék jóformán naponta.
További felemelő pillanatoknak is tanúi lehettünk az említett ötkarikás baráti találkozón. A csabai tornászok átnyújtották ajándékba Keleti Ágnesnek azt a videokazettát, amely nem csak őket mutatja be, ott vannak rajta Keleti Ágnes ötkarikás elsőséget hozó gyakorlatai is. Történetesen a talajon látott czinga, az úgynevezett dobott kézen átfordulás vagy a hátra bukfenc fejen átfordulással. Jó, jó, manapság egy serdülő korú tornász számára is követelmény, ám a gyakorlat befejező sora, rundel flick, tehát cigánykerék két lábra, hátra kézen átfordulással, ma is ,,megállja" a helyét, vagyis nemzetközi szintű tornamutatvány.
Lukács József mesteredző ehhez hozzátette: ne feledjük el, akkor egyszerű sima szőnyegen vagy éppen parkettán mutatták be a gyakorlatokat. Óriási terhelés volt tehát a lábnak egy leérkezés. Ágika néni utólag elárulta, a hozzáértők tényleg jól érzékelik a filmen, flickje egy kicsit ferde, mégpedig amiatt, hogy a melbourne-i döntő előtt megsérült, vasakarata azonban nem hagyta el.
- Már csak azért is meg akartam mutatni - mondja -, hogy a legjobb vagyok, mert, mint ahogy eléggé közismert, származásom miatt sokszor ért fájó megkülönböztetés, különösen a második világháborút követően. Ha valaki utánaszámol egy kicsit, rájöhet, második olimpiám idején már jóval harmincon túl voltam. Kétszeres volt tehát bennem a bizonyítási vágy, arról nem is beszélve, hogy a testvérem akkor történetesen már Ausztráliában élt. Gondolhatja, mekkora örömet szereztem neki is elsőségeimmel!
Keleti Ágnes igazán elmondhatja, élete kész regény. Élményeit, megpróbáltatásait néhány éve meg is írta. Ha ennek nem is volt igazán nagy hírverése, tanulságai, értékei annál becsülendőbbek. Ha Ágika néni nem is beszél róla gyakran, láthatóan jólesik neki, amikor mostanában mindenhol áradó szeretettel fogadják. A nagyvilágban éppúgy, mint Békésben, a női torna egyik hazai fellegvárában.
Az utódok kellemes és tiszteletre méltó kötelessége, hogy nagy bajnokainak érdemeit-eredményeit méltassák. Akkor is, amikor az illetőt beválasztják a sport halhatatlanjai közé - Keleti Ágnesnek 2001-ben jutott a megtiszteltetés New Yorkban -, és akkor is, amikor kézjegyük marad ott az utókornak Budapesten.

Ezek is érdekelhetnek