Világklasszisok ellen a német bajnokságban

Polgár Judit akkor sem passzolhat át egy bástyát Lékó Petinek, ha nála már a torony nélkül is biztos a győzelem. A végeredmény sem több az egyéni pontszámok egyszerű összegénél.
És mégsem tekinthetjük a sakkasztalokat egymástól hermetikusan elzárt majomketreceknek. A játékosok ellenfelük gondolkodási idejében élénk érdeklődéssel figyelik társaik csatározásait, hiszen egy kedvező fordulat az egyik táblán fölöslegessé teheti a kockázatvállalást a másikon, fordított esetben pedig éppenséggel megköveteli. Efféle okoskodások, jellemzően, olyan tornákon kerülnek terítékre, ahol a csapatgyőzelmek alapján hirdetik ki a végső győztest. A Bundesligában hazánk fiai is szembesülnek a - ma még ritkaságszámba menő - lebonyolítási formából eredő különleges élethelyzetekkel. Az idén negyedmagammal - Almási Zoltánnal, Gyimesi Zoltánnal, Ribli Zoltánnal - én is újabb németországi élményekkel gazdagodtam. Hat bajnoki idény tapasztalatait összegezve bátran állíthatom, hogy a nyolctáblás viadalon elérhető legjobb eredmény a 4,5-3,5-es győzelem. Ilyenkor a kezdeti megkönnyebbülést követően a csapat egységesen ünnepli a szerencsés napot, és a végeredmény ismeretében minden fél pont felértékelődik.
Persze másfelől is megközelíthetjük a kérdést. Emlékszem egy régi mérkőzésre a második ligában, amikor 4-2-re vezettünk és még két táblán folyt a küzdelem. A kollégám hátrányosabb pozícióban védekezésre kényszerült, miközben én fölényes állásomat próbáltam fokozatosan érvényre juttatni. Számomra nem tűnt kockázatosnak a helyzet, de a kapitány és a végzett csapattársaim másképp értékelték a szituációt, amit nem is rejtettek véka alá. Mihelyt egyszer fölálltam az asztaltól, elővettek, és - az esetleges bírói szigorral dacolva - értésemre adták egy békés döntetlen áldásos következményeit. A nyomás hatására felvettem ellenfelemmel a diplomáciai kapcsolatokat. Hanem ő - a felettesével való rövid egyeztetés után - alávetette magát a csapatérdeknek, vagyis - csak azért sem kért a kegyelemből! A váratlan visszautasítás hatására "kissé" megzavarodtam, és típushibát vétettem. Elkezdtem a nyerő állásból döntetlenre játszani, vagyis tudatosan rontani a saját pozíciómat. Az új stratégiát olyan magas szintre fejlesztettem, hogy a hadi szerepek végül teljesen felcserélődtek. Szerencsére még időben magamra találtam, és védekező félként sikeresen ellensúlyoztam a különbségeket.
Amióta feljutottunk (SC Eppingen) az első osztályba, minden hónapban "kijár nekünk" egy hétvége a világklasszisok társaságában. A cikk végén mellékelt táblázatban láthatjuk a bajnokesélyes Baden-Baden alapcsapatát, amely tavaly kénytelen voltak beérni a "tisztes" harmadik hellyel. A játékosok nemzetiségén végigfutva bizonyára feltűnik a kedves olvasónak, hogy a lokálpatriotizmus kissé háttérbe szorult a profi szemlélet viszonylatában. A szabályok maximum két unión kívüli állampolgár bevetését engedélyezik, és tavaly május óta számunkra is megszűntek a mennyiségi korlátozások. Jó lenne minél több magyarral találkozni a kontinens legerősebb bajnokságában.

Ács Péter
nemzetközi nagymester
{p}
Az OSC Baden-Baden csapatának tagjai (Élő-átlag: 2696)
Anand (indiai): 2788
Svidler (orosz): 2740
Bacrot (francia): 2725
Shirov (spanyol): 2710
Vallejo (spanyol): 2674
Nielsen (dán): 2646
Krasenkow (lengyel): 2655
Movsesian (szlovák): 2635

Feladvány



Világos indul és négy lépésben mattot ad.