Akik a cél előtt botlanak

Némelyik sportoló mindent megtesz a sikerért, szorgalmasan és fegyelmezetten készül, nyer is versenyeket, de az igazi, nagy megmérettetés előtt megbotlik, és sohasem ér fel a csúcsra - ők az örökös másodikak. Van ilyen példa a csapatsportágakban is: a legfontosabb összecsapást elveszti a gárda, és az aranyérem másé lesz. (Elég, ha az egykori Aranycsapatra gondolunk. Puskásék éveken át nem találtak legyőzőre, majd vesztettek a vb döntőjében.)
Ami az egyéni sportágakat illeti, Kamuti Jenő tőrvívásban két olimpián és két világbajnokságon is csak ezüstöt szerzett, holott az egyéb versenyeken nyújtott teljesítménye alapján aranyra volt esélyes. Vagy itt van egy pár héttel korábbi esemény, a Budapesten megrendezett birkózó-világbajnokság. Deák Bárdos Mihálynak mindenki azért szorított, hogy a négy ezüst után most végre aranyat nyerjen. Nem sikerült a döntőben nyernie, világbajnoki második helyezései számát gyarapította ötre.
Dr. Mohácsi János sportorvos közel négy évtizede tanítja az edzőket, a témakör alapos ismerője. A legegyszerűbb talán az lenne, ha azt mondanánk: jobb az ellenfél. Persze ez is közrejátszhat abban, hogy egy sportoló nem juthat el a dobogó legmagasabb fokára. A jelenség azért ennél összetettebb. Ha hasonló képességű versenyzők párviadalában rendre ugyanaz a személy marad alul, akkor annak a professzor véleménye szerint pszichés gátlás lehet az oka. A versenyző képtelen megvalósítani, amit akar, mert túlértékeli az ellenfelet, és nem bízik saját képességeiben. A gátlás egyre erősebb lesz, ha sorozatban marad alul riválisával szemben, s ezek után az utolsó lépést képtelen megtenni. Ez idegrendszeri probléma, kevesen lépnek túl rajta. Azt mondja Mohácsi doktor, hogy elsősorban az edző feladata feloldani ezt a mentális blokkot, és az igazán jó edzőnek ez sikerülhet is. A sportolóval való foglalkozás nem korlátozódik a fizikai, a technikai vagy a taktikai területre, alaposan ismerni kell az ellenfelet, és erre fejben kell felkészíteni a versenyzőt. A szakmában azt a kifejezést használják, hogy igazi nagy eredmény csak akkor születhet, ha ezerszázalékos a koncentrálás a döntő pillanatokban. Ez az elmélet a csapatsportágakra is érvényes.
A sportoló tehát felkészíthető arra, hogy ne botoljon a cél előtt. Feltétel a veleszületett tehetség, amely érdemesíti a csúcsra. A tehetségnek idővel párosulnia kell a tapasztalattal, és sok ismeretet kell összegyűjteni az ellenfelekről. Rafael Benitez, a Liverpool labdarúgócsapatának edzője a közelmúltban nyilatkozott a játékosok felkészítéséről. Elmondta, hogy másfél ezer videokazetta van a birtokában, és a felvételek alapján elemzi a riválisokat. Fontos, hogy az ellenfél kulcsjátékosaival szemben külön felkészítse az övéit. Igyekszik meggyőzni játékosát, hogy az ellenfélnek az általa jobb képességűnek tartott labdarúgója is követhet el hibákat. Egy ilyen foglalkozással oldható a gátlás, és a mentálisan jól felkészített sportoló érzékeli azt a pillanatot, amikor a maga javára fordíthatja a helyzetet.