Bíró a bíróságon

Fájdalom, ebbe a nem túl idilli képbe tökéletesen beleillik a játékvezetők működése is. Jó, nem születhet tízévente Puhl Sándor vagy akár csak Vágner László, de jelenthet valamit, hogy a mai magyar bírók nemhogy a világbajnokság közelébe sem jutnak, hanem örülniük kell, ha egy örmény és egy észt csapat Intertotó-kupa-meccsét vezethetik.
Nemrég három igen furcsa játékvezetői ítélet is született. Kezdődött minden Kassai Viktor ámokfutásával, aki kilencven perc erejéig a Ferencvároshoz szerződve nem adott meg egy szabályos gólt (a másik vitatott találat előtt Sidibe valóban lesen állt, ekkor jól döntött) és egy egyértelmű tizenegyest a Debrecennek, holott utóbbi esetben Budovinszky Krisztián olyan gyönyörűen védte kezével a hálóba tartó labdát, hogy állítólag az MKB Veszprém kézicsapata máris szerződést kínált neki. A hiba akkora volt, hogy még Kassai édesapja is "Hülye voltál, fiam!" dörgedelemmel köszöntötte csemetéjét, Puhl Sándor bírófőnök pedig rögvest telefont ragadott, hogy megelőzendő az újságírók kérdéseit, saját maga számoljon be a sajtónak felhevült lelkiállapotáról.
Ugyanebben a fordulóban játszottak egy MTK-Újpest mérkőzést is, amelyen az úri közönség egy része antiszemita nótákat skandált, ám Sápi Csaba sporttárs nem szakította félbe a találkozót. Azóta sem derült ki, hogy sokan vagy kevesen zsidóztak, hiszen az egyik ember azt állítja, kilencven percen át hallotta az ocsmányságokat, a mellette ülő viszont azt, hogy az újpesti szurkolók legfeljebb a Süss fel, nap és a Kiskarácsony, nagykarácsony című örökzöldeket skandálták. Aki ott volt, tudja, aki meg nem, az legfeljebb elfogultsága alapján hinni véli, hogy mi az igazság. Puhl Sándor mindenesetre most sem késlekedett felszólalni, elítélte Sápi Csaba süketelését, és a komplett bírói karnak hallókészülék beszerzését javasolta.
{p}
Aztán jött a harmadik eset, ami példátlan a magyar futballtörténelemben, hiszen a kárvallott fél fel akarta jelenteni a játékvezetőt. Saskőy Szabolcs ugyanis a Honvéd-MTK mérkőzésen úgy osztogatta a sárga és piros lapokat a hazai játékosoknak, mint kedden a Mikulás a szaloncukrot, majd előre megfontolt szándékkal nyolc percet hosszabbított, és ezalatt az MTK egyenlíteni tudott. Erre mondták azt a kispestiek, hogy nekik bizonyos kételyeik vannak a bíró elfogulatlanságával kapcsolatban, ezért rendőrségre viszik az ügyet. Ez persze veszélyes lehet, mert legközelebb a potyagólt kapott kapusra rá lehet sózni az öt év kényszermunkát, miként a gólhelyzetben hibázó csatárt is ítélhetik nyilvános megvesszőzésre (bár ne viccelődjünk: az előző iraki rezsim idején tényleg megverték és szakálluk levágásra ítélték az elbukott válogatott tagjait...), ám a Honvéd vezetőiben végül felülkerekedett a józan ész, és eltekintettek a pertől. Nem úgy a mélyen megsértett Saskőy, aki azért is bírósághoz fordul, kockáztatva, hogy valamelyik kispesti szurkoló az elvett két pont miatt szintén érzelmi válságba kerülve jól orrbavágja. Bár akik ismerik, azt mondják, ez a Saskőy tökös gyerek, csak azért is meg akarta mutatni a kispestieknek, ki az úr a pályán, és ezért hosszabbított nyolc percet. Lehet valami benne, mert volt olyan mérkőzése már ebben a szezonban, amikor a második félidőben történt öt csere, esett három gól, kiállított két játékost, mégis lefújta a meccset a 93. percben... Arról nem beszélve, hogy ha valaki az őszi szezonban öt élvonalbeli találkozót vezet, és azokon kioszt tíz - tíz! - piros lapot, az alighanem nagyzási mániában szenved.
Az egyik élvonalbeli edző is látta ezt a Kispest-MTK meccset, és rövid, de igen lényegretörő véleménye az volt, hogy legalább akkora csalás történt, mint a Fradi-Debrecenen.
Természetesen Puhl Sándor ismét beszélhetett, ám minő meglepetés, ezúttal bírája mellé állt, és nem győzte hangsúlyozni, Saskőy Szabolcs nagyszerű ember, aki legalábbis béke Nobel-díjat érdemelne a futballmeccsek hosszabbításának precíz és másodpercre kiszámolt levezetéséért sűrű anyázások közepette. Némelyekben ugyan felvetődött az a sanda gyanú, hogy Puhl netán azért védi annyira Saskőyt, mert országos haverja és üzleti kapcsolatban áll vele, de hagyjuk az ilyen rosszindulatú pletykákat, és örvendezzünk annak, hogy legalább egy bírónk jól alkalmazza a szabályokat. Ha Saskőy Szabolcs így folytatja, ő lehet az első magyar játékvezető, aki nagyszerű munkája elismeréseként meghívott vendégként rangadót vezethet a csendes-óceáni korallzátonyok ifibajnokságában. Csak ott is tökös gyerek legyen, különben megeszik.