Előre köszönj a kidobónak!

Keresem Tamást. A huszonéves srác kőművesnek tanult, aztán valami anyagismereti tantárgyból megbuktatták. Azóta mindenfélével foglalkozik, ahogy mondja; ma pedig megtekinthetem vele, hogyan mulat a vidéki ifjúság - egy olyan vidéken, ahol állás nincs, viszont a határ közel van.
A garázsban találom, előtte két ütött-kopott pénznyerő-automata. Abba hajigálja az ötveneseket, és nyomkorássza a gombokat, látható eredmény nélkül. Amikor elfogy egy marék ötvenes, kulccsal kinyitja a gépet, kiveszi a pénzt, aztán hajigálja bele újra. Közben tájékoztat az esti programról: felcsípjük Balázst, aztán Tokost meg a barátnőjét, utána irány a szupermarket, iszunk valamit az autóban, majd célba vesszük a diszkót. Megy öltözni. Lógó nadrágban, két számmal nagyobb kapucnis pulcsiban és edzőcipőben lép elő. Minden márkás, közben ennél kevésbé elegánsabbat elképzelni sem lehet.- A sefteléssel jól keres az ember, csak iszonyú pénzbe kerül a tekintélyt fenntartani. Nézd ezt a pulcsit. Hatvanezer forint csak a ruha, és akkor még az ékszerekről nem is beszéltünk.
Némileg álságosan sajnálkozom. Felmerül bennem a kérdés, vajon engem hogy fogadnak majd, ha klubtagsághoz legalább három eredeti, márkás ruhadarab kell.
A szomszéd falu, fél órával később: a régi parasztház udvarára kirepül egy bakancs. Balázs jön kifelé, rángatja magára a bőrdzsekijét, nyomában húszévesforma lány, ordít, ahogy a száján kifér: Ha megint inni mész, te szemét, haza se gyere! Tamás gondterhelten cicceg, miközben Balázs akkurátusan belelép az utána hajított bakancsba. Én megmondtam, dünnyögi, hogy hülyeség ilyen fiatalon házasodni. Hát most nézd meg.
- Ő is seftel? - kérdezem bátortalanul.
- Balázs? - röhög idegenvezetőm. - Ő nem. Ő kecskézik.
Ez az állítás ilyen formában nem igaz, mert mint kiderül, Balázs eladta az összes kecskéjét hirtelen mérgében, és vett az árából egy használt terepjárót. Most kint áll az udvaron, mert drága a benzin.
Tokos és a barátnője békésebb pár, mint az előző, a srácnak még munkája is van. Egy temetkezési vállalkozónál. Öten zsúfolódunk a kiszolgált Golfban. Első utunk a közeli kisváros szupermarketjébe vezet, mely sokáig nyitva tart. A halaspultnál megcsap az alkoholszag, egy fiatalokból álló csoport - vélhetően ittas állapotban - igyekszik puszta kézzel halat fogni az akváriumból. Egy józan, szintén huszonéves férfi érkezik, majd megszólítja az egyik "horgászt".
- Te így be vagy rúgva?
- Így - válaszol a megszólított. Hiába is tagadná: az ember nem álldogál józanul a szupermarketben csuromvizesen, kezében ponttyal.
- És nem szégyelled magad?
- Nem - válaszol a részeg srác, majd lassan a földre teszi a halat.
- Hülye rendőrök - súgja bennfentesen Tamás. Levesz egy félliteres üdítőt a polcról, beleiszik, és lazán a kijárathoz igyekszik vele. Simán elmagyarázza a biztonsági őrnek, hogy azt ő csak úgy behozta, és mivel derekasan bevásároltunk, végül is elhiszik neki. Ezeken az üdítőkön nincsen vonalkód, magyarázza utólag.
{p}
Ismét falun vagyunk. A kisebb diszkók megfogyatkoztak az utóbbi időben, de azért még akad néhány mutatóba - egy véres orrú ember pihenget négykézláb az ajtó előtt. Közelebb húzódom a társaimhoz. Az ajtóban a legnagyobb darab nő áll, akit valaha láttam. Köszönj Tündének, javasolja Tamás, ő itt a kidobó.
Éjfél van, de még most is pang a buli: kiskorúnak tetsző lányok villogtatják sovány hasukat valami számomra ismeretlen muzsikára, de a táncnál jóval nagyobb a jövés-menés. A mieink is letelepednek egy asztalhoz, sörözni és töményezni. A keményebb fiúk később érkeznek a nőikkel együtt. Látok egy eltévelyedett gimnazistát: csajozna, csak nem tudja, hogy fogjon hozzá. Hátam mögött hangosan felhangzik egy "mivan".
- Baj lesz - véli Balázs. Kérdezném, miért, de folytatja rögtön. - Három kérdés hangzik el minden bunyó előtt. "Mivan-mivan-mivan?"
Egy vékony, szíjas srácot tényleg jól orrba vágtak, ám időközben kiderült, hogy tévesen. A verekedő haverjának haverjáról van szó, ezért bocsánatkérés következik, a vérző fiút támadója hátba veregeti a pultnál, és mogorván rákérdez:
- Na, mit iszol?
- A felső sort - mutat az áldozat a töményekre.
Gimnazistám időközben megkörnyékezett egy tizenhat körüli kislányt, aki rágózva hallgatja okfejtéseit. Nem érteni tisztán, de valami bonyolult elméletet ad elő arról, hogyan mászott le a majom a fáról - a srácnak van még mit tanulnia. A lány végül a lényegre tér helyette:
- Mi van, fán akarsz b...ni?
Hajnal öt óra tájt megyünk haza. Akkurátusan becsatolom magam, mert Tamásnak jogsija sincs, ráadásul nem keveset ivott. Szembe velünk a falu főutcáján húszéves Lada csalinkázik az úton - sofőrünk lehúzódik, nehogy baj legyen. Ennek ellenére a Lada ötvennel letér az útról, neki egy ház falának, ott megpattan, és a tetejére áll. Odaóvakodom. Fiatal srác száll ki belőle, kutya baja. Arcán kettébe tört napszemüveg, vakíthatta a sötétség.
- Ray Ban. Húszezer forint volt - motyogja, ügyet sem vetve érdeklődésünkre, hogy jól van-e.
- Ejnye-bejnye! - jegyzi meg a sakálrészeg Tamás. - Na húzzunk innen - és ezzel elindítja a motort.
Megyünk haza.
Jó buli volt?... Mi?