Mint a nagyok
Megszokhattuk az úszók világversenyein, hogy vannak a "menő" nemzetek (Egyesült Államok, Ausztrália), amelyek tarolnak a döntőkben, a jó középmezőnyhöz tartozó országok, amelyek ugyancsak csipegetnek az érmekből, majd jönnek azok, amelyek egy-egy világklasszisuk szerepléséért szurkolnak végig olimpiát, vb-t, Eb-t. Ezek közé tartoztunk az utóbbi időkben mi is.
A trieszti rövidpályás Európa-bajnokságon érdemes volt magyarként is végigülni valamennyi versenynapot a tévé előtt, mindig volt kiért szorítani. A "zászlóshajó" rangú Cseh Laci három arannyal és két világcsúccsal tette emlékezetessé számunkra a kontinensbajnokságot, Bolusevicz Beatrix 200 méteres pillangón szerzett aranyérme is pompás karácsonyi ajándék volt a sportkedvelőknek. Kovács Ági több számban is döntőbe jutott (jóllehet közben a vírusokkal hadakozott), Jakabos Zuzsa bronzérme pedig még fényesebb is lesz, ha a vegyes úszás közben a mellúszással szorosabb barátságot köt.
Tizenhét fős különítményünk négy arany- és egy bronzéremmel tért haza, s néhányan csak azért nem juthattak a döntőbe, mert harmadik magyarként lépték át a küszöböt, a "jogszabály" ellenben ezúttal előírta, hogy egy országot csak ketten képviselhetnek a legjobb nyolc között. Emellett csak 16 éven felüliek indulhattak - olimpiai ezüstérmes Gyurta Danink a jövő évi, budapesti Európa-bajnokságra már betölti a korhatárt.
Egyébként a magyar úszósport alighanem ismét felnőtt lett, ezúttal Triesztben. Jó úton halad a sportág, reméljük, a versenyzők a nyári kontinensviadalon jutnak fel a csúcsra.
