Oscar-díjas játékvezető

A következő ötös szám 1985-ben bukkant fel - igaz, ez is magánéletbeli, mint a születés. Ekkor vonult ugyanis nyugdíjba. A sorban az 1995-ös esztendő következett, ekkor vehette át az Order of Merit érdemrendet, amit a kosárlabda kiemelkedő szolgálatáért és a kiválasztott személy hűségéért adományoz a FIBA. 1995-ben adták át először ezt az érdemrendet, tizenöten vehették át, köztük egy játékvezető, Kassai Ervin. Azóta évente négy, a sportághoz kötődő személy részesül hasonló elismerésben a világon.
Még aktív játékos volt, amikor már edzői és játékvezetői képesítéssel rendelkezett. Abban az időben, a negyvenes évek második felében, a kosarasok egy nagy családot alkottak, ahogy erre Kassai Ervin visszaemlékezik. A játékosok többsége edzősködött és bíráskodott is. Egyik nap csapatával bajnoki meccset játszott, másnap ott ült a kispadon mint edző, vagy síppal a szájában vezette az összecsapást. Ő sem volt ez alól kivétel. Kosarazott az Előre csapatában - kétszer bajnokok is lettek -, edző volt a megyei osztályban szereplő Szentendrei Honvéd együttesénél, és egyre komolyabb megbízásokat kapott mint játékvezető. A válogatottban is játszott 1947-ben. Bíráskodott négy olimpián, két világbajnokságon, és öt férfi BEK-döntőn fújta a sípot.
{p}
Az olimpiák sorát az 1960-as római nyitotta, ahol rábízták az Egyesült Államok-Brazília döntő vezetését. 1968-ban, Mexikóban is ő volt a döntő vezetésére kiszemelt egyik bíró. Az esély majdnem kútba esett, mert az utolsó pillanatban rábízták a Brazília-Egyesült Államok elődöntőt. Az történt, hogy az eredetileg kijelölt játékvezetőről kiderült, hogy bár Puerto Ricóban él, amerikai állampolgár. A brazilok tiltakoztak, és ezt el is fogadta a FIBA.A világbajnokságokon akkoriban hatos döntőt játszottak, a csapatok körmérkőzéses formában döntötték el a sorrendet.
Az 1963-as brazíliai és az 1970-es jugoszláviai világbajnokságon is rendre sorsdöntő meccseken fújta a sípot. Rio de Janeiróban harminc napot töltött, és azt mondja, annyi csirkepaprikást meg töltött káposztát nem evett egész életében, mint ott egy hónap alatt. Az ötvenes évek végén kezdődött egy nagy sorozat: az Egyesült Államok válogatottja megmérkőzött a Szovjetunióéval. Évente változott a helyszín, és egy-egy ilyen túra alkalmával előfordult, hogy nyolc meccset is játszott egymással a két válogatott. A játékvezetőket a házigazda hívta meg, így három más-más nemzetbeli társával együtt Kassai Ervin is ott volt 1961-ben a Szovjetunióban. Az amerikaiak olyannyira elégedettek voltak a bíráskodásával, hogy a következő esztendőben - európaiként! - őt hívták meg az egyesült államokbeli sorozatra. A bemutatkozást követően még három-három alkalommal volt szereplője itt is, ott is a két válogatott összecsapásainak. Ennek a sorozatnak az elismeréseképpen kapta meg az Oscar-díjat.
Az aktív játékvezetés befejezése után megmaradt a kapcsolata a sportággal, dolgozott továbbra is a szövetségben, a hazaiban és a nemzetköziben is, valamint számos mérkőzés ellenőre volt. Elégedett a magyar klubcsapatok nemzetközi eredményeivel, de a válogatottak elmaradnak az egykori szép sikerektől. A tehetséges fiatalok a külföldi játékosok miatt nehezen épülnek be a klubcsapatokba, és így a válogatottban nem képesek kiugró teljesítményre.