Vidékről jött pesti sztárok

Nem volt könnyű megszervezni a találkozót. Szinte óráról órára be van táblázva Erős Antónia, az RTL Klub híradójának bemondója, rengeteg tennivalója akad alapítványánál, kommunikációs tréningeket is tart, délután pedig irány a televízió. Zsédenyi Adrienn énekesnő napjai úgyszintén zsúfoltak, járja az országot műsorával, miközben új lemezének népszerűsítésére is kell időt szánnia. Számos telefonos egyeztetés után végül sikerült közös beszélgetésre leülnünk egy budai szálló presszójában. Először azt latolgatják, vajon miért éppen őket választottuk, miben is lehetnek hasonlóak.
Antónia: - Azon túl, hogy barnák vagyunk, mindkettőnkre jellemző a kiegyensúlyozottság.
Adrienn: - Nekem is ez jutott az eszembe. És egyikünk sem szereti, ha az újságírók átlépik az általunk meghúzott határokat.
Jól ismerik egymás pályáját. Ugyanazon szakmán belül ez valamelyest el is várható - ám a két hölgy egészen más területen aratja sikereit, mégis képben vannak a másikat illetően. Antónia először egy rendezvényen találkozott Zsédával, ő konferálta fel a fellépését. Nem sok időt töltöttek együtt, de ahhoz elég volt, hogy kialakuljon köztük a kölcsönös szimpátia. Megerősítik: az első benyomás mindig sokat jelent. Aztán többször összehozta őket a sors a színpadon, sőt egy eldugott budai edzőteremben is. Egymástól függetlenül ugyanazt a helyet választották a tornázáshoz. S véletlenek is vannak: Antónia és Adrienn a riportunk előtti napon a belvárosi rohanásban éppen egymás mellett állt meg a zebránál; váratlan találkozásuk arra is jó volt, hogy szóba hozhatták a másnapi közös interjút.
{p}
Kávé, kapucsínó, ásványvíz, narancslé landol az asztalon. A pincér mosolyog, felismeri sztárjainkat. Egyikük sem jön zavarba. Megszokták. Könnyű feldolgozni a sikert? Nehéz elviselni a népszerűséget?
Antónia: - Akit naponta látnak a televízióban, arra privát vonatkozásban is kíváncsiak az emberek. A magánéletem viszont nem tartozik másra. Néha megengedem magamnak, hogy smink nélkül szaladjak le a sarki boltba, de csak oda. Egyébként mindenki elvárja, hogy olyannak láthasson, mint azt a képernyőn megszokta. Sokan szóba elegyednek velem, általában kedvesek hozzám, nem ért még atrocitás.
Adrienn: - Nekem sem okoz gondot, ha felismernek. Kifejezetten jólesik, ha rám mosolyognak például egy bevásárlóközpontban. Ha pedig rossz napom van, netán kicsit morózusabb vagyok, nem megyek ilyen helyekre. A népszerűség nem okozott személyiségzavart, nem hasonultam meg önmagammal.
A szakmabeliek azonnal észreveszik, ha valaki gondterhelt, mert az is "átmegy" a rivaldán. Ez a közönségnek, a nézőknek is feltűnhet. Zsédenyi Adrienn a színpadon csak az éneklésre, a dalokra összpontosít, teljes mértékben ki tudja zárni a külvilágot, a hétköznapi gondokat. Amikor kigyúlnak a lámpák, kizárólag arra figyel, hogy megszülethessenek a dalok, és átadhassa a gondolatait a nézőtéren ülőknek. Erős Antónia azt mondja, az ő hivatása sokkal földhöz közelibb. A híradó félórás élő adása során a maximumot kell magából kihoznia, méghozzá úgy, hogy a híreket érzelmek nélkül olvassa fel. Nehezebb volna koncentrálnia a munkájára, ha úgy ülne be a stúdióba, hogy nincsenek rendben a dolgai.
Antónia: - A színpadi jelenlét teljesen más állapotot jelent egy művésznek. Adrienn mindig tökéletes, árad belőle a harmónia. Nem vagyunk barátnők, de ha látnám, hogy valami nyomja a szívét, biztosan megkérdezném tőle.
Kíváncsiskodom: kipróbálnák-e egymás foglalkozását. A sikeres televíziós hevesen rázza a fejét, nem tudná magát elképzelni énekesnőként, meg hát ahhoz énekelni is tudni kellene. Zséda bevallja: nem volna képes híreket olvasni, hogy úgy tükröződjön érzelem az arcán, hogy senki ne vegye észre. Nála épp fordítva van, érzelem nélkül nem tudná magával ragadni a hallgatóságot. Nagyot nevetnek, amikor kiderül, mindketten "bemondósdit" játszottak gyerekkorukban, akkor még családtagnak számítottak a képernyősök, köztük Takács Marika és Tamási Eszter. Nagy elődök nyomába lépett hát Erős Antónia, amíg a magyar könnyűzene legjelesebb képviselőinek utánpótlását többek közt Zsédenyi Adrienn jelenti.
Mindkettőjük életében sokat jelent, hogy vidékről jöttek. Budapesti "sztárként" is megőrizték kedvességüket. Megdolgoztak a sikerért, áldozatokat hoztak érte, tudják becsülni elért eredményeiket.
Antónia: - Nem az számít, hol született valaki, hanem az, mit hozott otthonról. Nekem fontos a vidéki egyszerűség, a visszafogottság, a munka iránti alázat. Rengeteg kompromisszum árán jutottam el oda, ahol most tartok, megalázó helyzetekben is volt részem.
Adrienn: - Szerencsének tartom, hogy tanáraim időben felfigyeltek a képességeimre. Elkerültem a szentesi gimnáziumba, s onnan rendszeresen vonatoztam a fővárosba énektanárhoz. Tizenhat évesen korom óta Budapesten élek. Nem mondanám, hogy mindent tálcán kaptam, viszont a legnehezebb pillanatokban is erős tudtam maradni.
Ünnep. Ezzel a címmel jelent meg Zséda legújabb lemeze, melyen karácsonyi hangulatú dalokat énekel. Még a nyáron kezdett hozzá, feldíszített egy fenyőfát, rénszarvas-figurákkal rakta teli a lakását, hogy könnyebben ráhangolódjon, a férje csak mosolygott rajta. Az ünnepeket családi körben tölti, Pápán. Antóniát a legtöbb karácsonyon is képernyőre szólítja a munkája, de az idén hétvégére esik az ünnep, így hazautazhat párjával Szigetvárra és Pécsre. Az otthoni illatok, zamatok, hangulatok semmi máshoz nem hasonlíthatók. Antónia szeret egy kicsit ismét gyerek lenni: díszíteni a fát, várni az ajándékot - a szülői ház meleg fészkében. Adrienn az egész napos készülődés után - úszik minden, mint egy filmbeli olasz családnál! - a karácsonyfa tövében való éneklést semmihez nem hasonlítható csodának tartja. Ezt a csodát gyermekének szeretné majd tovább adni.
Elköszönnek.
Adrienn: - Antónia, őrizd meg a szépségedet!
Antónia: - Te pedig röpülj további magaslatokba!
Ugye, hogy hasonlítanak egymásra...?