Emlékfilm Baróti Lajosról

A Kapitány című filmet 2006. január 21-én, 13 óra 10 perckor tűzi műsorára a Magyar Televízió, melyben a nézők exkluzív beszélgetésnek lehetnek fül- és szemtanúi Baróti Lajossal.

Fiatalok2006. 01. 13. péntek2006. 01. 13.
Emlékfilm Baróti Lajosról

A Magyar Televízió Baróti Lajosról 2005. júliusában készített dokumentumfilmet. A forgatásra a világhírű futballedző nehezen vállalkozott, mert - mint mondta - egészségileg már nincs megfelelő állapotban. Végül a TeleSport főmunkatársa, Gulyás László beszélte rá, hogy fogadja a stábot. Az életéről szóló interjú a Puskás Ferenc Stadion - vagy ahogyan Lajos bácsi többször emlegette: a Népstadion - egyik erkélyén készült. A mintegy két órás beszélgetés során a legendás szövetségi kapitány felelevenítette teljes pályáját. Beszélt játékos múltjáról, melyet nagy mértékben hátráltatott a világháború és az azt követő hadifogság. Felelevenítette mind a négy világbajnokságot, amelyen a magyar válogatottat irányította. A legszebb emlékének az 1966-os magyar-brazil mérkőzést nevezte.
 A filmben több barátja, tanítványa is megszólal. Méltatja őt Szepesi György és Vitray Tamás, Ilovszky Rudolf, Mészöly Kálmán és Váradi Béla. Archív felvételeken megelevenednek a kapitány sikerei: a Vasas Közép Európa Kupa győzelme, a magyar válogatott brazilok elleni 1966-os sikere, az 1964-es spanyolországi Európa-bajnokság, és természetesen mind a négy világbajnokság, ahol Baróti Lajos a magyarok szövetségi kapitánya volt.
 A film szerkesztő-riportere, L. Dézsi Zoltán, a TeleSport munkatársa meséli:
- Lajos bácsi hamar felengedett a társaságunkban. Számomra úgy tűnt, hogy kiváló fizikai, de főként szellemi állapotban van. Még most, évtizedekkel az események után is meg tudott hatódni, ha visszagondolt egy-egy jeles mérkőzésre. Szívesen mesélt, és nagyon várta, hogy viszontlássa magát a televízióban. Utána felhívott, és azt mondta: "Ilyen szépen még nem foglalták össze az életemet." Egy fiatal újságíró ennél szebb bókot nem is kaphatott volna. Ezek a mondatok alapozták meg későbbi kapcsolatunkat. Időnként felhívtam Lajos bácsit, és beszélgettünk. Utoljára 2005. december 21-én, azután meglátogattam. A lakásában, foteljében ülve arról beszélt, hogy az ő véleményét már nem nagyon kérdezik meg, pedig lenne. Például az, hogy nem lehet egy válogatottban ennyi játékost kipróbálni. Matthäusnak el kellene döntenie melyik az a 20-22 focista, akikre hosszú távon számít. Egyébként pedig, ha már ő nem lesz - megérezte a közeljövőt -, Nyilasi Tibornak kellene átvenni a válogatottat. Szó szerint a következőket mondta: "Minden adottsága megvan arra, hogy jó kapitány legyen, nagy játékos volt, nyelveket beszél, még viszonylag fiatal, és mégis van már szakmai múltja." Azután megbeszéltük Lajos bácsival, hogy havonta összeülünk egy kis "mesedélutánra". Két nap múlva meghalt. Mit mondhatnék: én még sosem találkoztam olyan sportvezetővel, akit ennyire úriembernek ismertem volna meg, mint Lajos bácsit. Kár, hogy nem hamarabb kezdtük a mesedélutánok sorozatát.
 A gyártást a Sport Főszerkesztőség munkatársai végezték. A film szervesen illeszkedett a legnagyobb hazai sportolók bemutatását célzó sorozatba, melyben olyan nagyságokat mutatott be a köztelevízió, mint -többek között- Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Albert Flórián, Kulcsár Gergely.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek