Gerelyes Gergely tenyerelt

Igaz, nem nyert olimpiát, nem dobott világcsúcsot, de a három olimpiai érem és a tizenkét magyar bajnoki cím önmagáért beszél. Ő volt az első hazai atléta, aki nyolcvan méter fölé hajította gerelyét, és rajta kívül senki sem mondhatja el magáról, hogy három olimpián is vihette a magyar csapat lobogóját.
A Szabolcs megyei Nagyhalásziban született, iskoláit már Vácott végezte, ahová a család költözött. Diákként előbb a futball, majd a kézilabda vonzotta, de kacérkodott az atlétikával is. 1951-ben, tizenhét évesen, megnyerte gránátdobásban a falusi dolgozók spartakiádját, és magasugrásban meg távolugrásban is jó eredményeket ért el. Ezért döntött úgy 1952-ben, hogy az atlétikát választja, és jelentkezett a Honvéd klubjában ugrónak. Az ugrók edzője azonban késett, és Rákhely Gyula dobóedző szólította meg a várakozó fiatalt: "Gerelyt dobtál már?" "Még nem" - volt a válasz. "Akkor most dobjál" - mondta az edző. Biztató volt a mozgása, ott maradt hát a dobóknál.
{p}
Ezzel a véletlennel kezdődött egy nagyon sikeres pályafutás. Országos középiskolás bajnokságot nyert 1953-ban, majd a Testnevelési Főiskola hallgatója lett. 1955-ben már válogatott lett, 1958-ban nyerte első magyar bajnoki címét. Pár napra rá legyőzte a nagy hírű amerikai Heldet, így utazhatott Stockholmba, az Európa-bajnokságra. Meglepetésre az esélytelen Kulcsár Gergely bronzérmes lett, és ettől kezdve már nem lehetett nem odafigyelni a magyar atlétára. Az Európa-bajnoki harmadik helyet a római olimpiai bronz követte, ez már valóban nagy sikernek számított. "Az 1963-as esztendő is emlékezetes számomra - mondja Kulcsár Gergely. - Sikerült túljutnom a nyolcvanméteres bűvös határon, és a tokiói olimpiára már esélyesként utazhattam." Tokióban a negyedik sorozatban új magyar csúccsal átvette a vezetést. Felcsillant a remény az aranyérem megszerzésére, de a finn Nevala túldobta. Olimpiai második hely országos rekorddal, minden elismerést megérdemlő eredmény.
Kétszer is helyet kapott az Európa-válogatottban 1967-ben, és joggal reménykedhetett abban, hogy 1968-ban, élete harmadik olimpiáján végre a dobogó legmagasabb fokára állhat. Volt is rá esély, hiszen a negyedik sorozatban több mint egy méterrel javította addigi legjobbját, és 87,06 méterrel az élre állt. Az olimpiák történetében addig még senkinek sem sikerült ekkorát dobnia gerellyel. Sajnos az olimpiai rekord sem volt elegendő az első helyhez, az utolsó sorozatban ketten is megelőzték Kulcsár Gergelyt. Örülnie kellett volna az újabb olimpiai éremnek, de emlékezete szerint azokban a pillanatokban nagyon csalódott volt. Eldöntötte, hogy visszavonul, hiszen túl járt már a harmincon. Koltai Jenő mégis rábeszélte a folytatásra, mert eredményei változatlanul jók voltak a hazai versenyeken. Maradt, és 1972-ben eljuthatott élete negyedik olimpiájára, Münchenbe. Ott már nem sikerült a döntőbe jutnia, de azzal egy újabb rekordot állított fel, hogy harmadszor is ő vihette az olimpia ünnepélyes megnyitóján a magyar zászlót.
Kárpótlás volt számára, hogy tanítványa, Németh Miklós, 1976-ban, Montrealban aranyérmet nyert gerelyhajításban. "Felhangzott a magyar himnusz, és ha nem is közvetlenül, de részese lehettem ennek a sikernek" - emlékezett vissza 1976-ra. Tanítványai közül magyar bajnok lett Vágási Aranka, Paulányi Magda és Erdélyi György is. Tíz évet edzősködött Kuvaitban, szintén sikeresen. Testnevelőként előbb egy szamunkásképzőben tanított, majd az Orvostudományi Egyetem következett, és 1968-ban került a Testnevelési Főiskolára. Hetente még most is tart egy technikai edzést egykori iskolájában, és egy környezetvédő csoport munkáját is segíti.