Kapus katicán nincs pötty

Hétköznapi hősök - ezzel a címmel sugárzott jótékonysági műsort az egyik kereskedelmi csatorna. A televíziónézők közül a legtöbben az egri kisfiú történetére szavaztak, így a hevesi megyeszékhely egészségügyi gyermekotthonának Kis Balázs Alapítványa csaknem tizenegymillió forintot kapott. Az "égből pottyant" pénzből tornaszobát rendezhetnek be.
Krisztián ágya körül sporttudósítások, pólós plakátok tapétázzák a falat. Több vízilabdája és sapkája van, mint némelyik játékosnak. Pedig a fiú életének első három évét kórházban töltötte. Súlyosan, halmozottan sérült, ezért nem tud lábra állni, s csak most ismerkedik a betűkkel.
Élhetne úgy is, mint a sorstársai, a négy fal közé zárva. Ő azonban valami különleges módon vonzódik a vízipólóhoz. Az otthonban jó néhány éve felfigyeltek rá, hogy szenvedélyesen nézi a tévében a sportközvetítéseket. A gondozónője nem hagyta annyiban a dolgot, gondolt egy nagyot, és kivitte egy vízilabdameccsre. Krisztián azóta egyetlen tétmérkőzésen sem hiányozhat a lelátóról, olykor még az edzéseket is végignézi. Az egri fiúk szerint egyenesen szerencsét hoz a csapatnak.
- Egy nemzetközi alapítvány tanácskozásán felkaptam rá a fejem, hogy a hollandok személyi jövőtervekről beszélnek. A hozzánk hasonló intézményekben dolgozók megpróbálják kideríteni az ott élők álmait. Büszke voltam rá, hogy ilyesmit mi is tudunk - mondja Hompoth Emese, a Heves megyei önkormányzat gyermekek és fogyatékosok otthonának igazgatója.
A holland példák tanulságosak voltak. Egy kisfiú imádta a száguldást, és akkor érezte magát a legjobban, ha autóba ültették. Neki elintézték, hogy beülhessen egy Forma-1-es pilóta mellé, és mehessen egy kört a bemelegítő edzésen. Egy fiatal lány olyan beteg volt, hogy azt sem tudták, meddig marad életben. Bár a szülei nagyon aggódtak érte, mégis elengedték a templomi kórus próbáira. Ez ugyanis olyan esemény volt, amit várt, aminek örült és amiért érdemes volt reggel felkelnie.
- Az itt lakóknak is joguk van az értelmes élethez - folytatja az igazgatónő. Mindenkinek lehetnek céljai, vágyai, még ha azokat nem is tudja kifejezni. Ha mást nem is, de játszani mindenki tud. Az intézményben százhatvanan élnek, akadnak köztük épek, valamint középsúlyos értelmi fogyatékos és halmozottan sérült gyermekek is.
-Elesett, csendes kisfiúnak ismertem meg Krisztiánt kilenc évvel ezelőtt. Az utóbbi három évben azonban majdnem tíz kilót hízott. Azért eszik, hogy olyan erős és izmos legyen, mint a vízilabdás barátai - meséli Szabó Mariann fejlesztőpedagógus, aki először vitte le a sportrajongó legénykét az uszodába. S viszi azóta is lelkesen. Újabban egy-egy edzésen medencébe is szállhat a tiszteletbeli center, és - persze mentőmellényben - együtt labdázhat a példaképeivel. Ha Krisztián éppen nem mehet uszodába, a vállas pólósok kopognak be hozzá, gyakran ajándékokkal. A kétszeres olimpiai bajnok Szécsi Zoltántól például mosógépet és hűtőszekrényt kapott a csapat kedvence.
A kamaszodó fiúnak mindenről a vízipóló jut eszébe. Egyik szobatársát megtanította védekezni meg időt kérni, és azóta fáradhatatlanul labdáznak. Nemrég egy foglalkozáson katicabogár-mintára festették a diókat. Hogy, hogy nem, az egyikre nem hét festékpötty került, hanem az egyes szám.
- Krisztián, a katicabogáron petytyek vannak - javította ki Mariann.
- Igen, de ez a kapus katica! - vágott vissza rögtön a fiú.