Kézzel már brazilok

Hogy ilyen rangos helyre kerültünk, azt olimpiai szereplésünknek és a strandkézilabda-világbajnokságon bizonyított helytállásunknak köszönhetjük, de hozzásegítettek bennünket fiataljaink is, akik az utánpótlás világversenyeken jeleskedtek. A rangsor tehát ma így áll: 1. Magyarország 84 pont, 2. Horvátország 78 pont, 3. Oroszország 75 pont.
A sikereket nem kell magyarázni, a sportág példája azonban megér némi okfejtést. Férfi válogatottunk teljesítménye az Európa-bajnokságon elmaradt a várttól: kikaptunk a csoportmeccsek során Szerbia-Montenegrótól, Dániától, és hiába vertük meg Izlandot, a csoportok legjobb negyedikjeként csak a 13. helyen zártunk. Éltünk már át kudarcot nem egyet a sportéletünkben az idők során, így kívülről fújjuk, mit is ír egy-egy sikertelenség alkalmával a honi "magyarázkodó kislexikon": rosszak voltak a bírók, labdás sportágban a kapufa nem volt velünk, a világon sokan megtanulták a sportágat stb. A következmény az, hogy lejjebb tesszük a mércét, és vívásban, atlétikában, asztaliteniszben, súlyemelésben vagy akár tornában már sikernek kiáltjuk ki a döntőbe jutást, az első tízbe kerülést, feledve, hogy ott valamikor nekünk aranyérem dukált!
Ezzel szemben a férfi kézilabdázóink gyengélkedése után Skaliczki László szövetségi kapitány közölte: amennyiben az ő személye az oka a gyengébb szereplésnek, természetesen félreáll. A szövetség vezető grémiuma alaposan kielemezte, mi vezetett a fiaskóhoz, és olyan őszinte és kritikus véleményt fogalmazott meg, ami mismásoló sportvilágunkban merőben szokatlan. Aki olvasta a szókimondó vélekedéseket, azt hihette volna, hogy olyan versenyágról esik éppen szó, ahol sereghajtók vagyunk a nagyvilágban. Hát nem. Pontosan ott folyt az önmarcangolás, ahol pedig vezető hatalomnak számítunk.
A szövetségi kapitány maradt, ám a következő évek tennivalói a szurkolók számára is követhetőek. Skaliczki László elmondta, hogy férfi válogatottunk "érésben lévő" csapat, jelenleg nem tartozik a világ élvonalához, talán a középmezőny élén áll. Ellenben azok a fiatalok, akik a junior világbajnokságon bronzérmesek lettek, nagyon tehetségesek, és az 1980-81-es születésűekkel kiegészítve hat-hét évig szép sikereket szállíthatnak nekünk. "Nagy öregek" nélkül vágtak neki az Eb-nek, ennyire vitték. Ha megszokják a világversenyek légkörét, lesz ez még másként is... Ami pedig a kapitány személyét illeti? Csak csavar egy gépezetben, nem több. A lényeg az, hogy a sportág mechanizmusa jól működjön, a közönségtől árad feléjük a bizalom, ami "édes teher", és aminek meg kell felelni. Ennyi.
Meg annyi, hogy jó a kézilabdázás braziljainak lenni. Ebbe még az is belefér, hogy a Dunaújváros női gárdája összesítésben egyetlen góllal kikapjon a norvég Gjerpen Skientől és elbúcsúzzon a KEK-től. Meg talán még azt is elbírja a sportág pesztízse, hogy a Cornexi is kipotyogjon címvédőként a kupából, mert a másik oldalon továbbjutott a Győr és a DVSC. Ezekkel a váltakozó eredményekkel is szeretjük a kézilabdát, és ezért is van, hogy egyharmadával nőtt a gyermekbajnokságban induló csapatok száma és most megközelíti az ezret, ez pedig csalhatatlan mércéje a sportág népszerűségének.