Nullázták a Bozsik-programot

A pénzcsap elzárásának időzítése ráadásul különösen szerencsétlen volt, hiszen éppen a budapesti UEFA-kongresszus előtt egy nappal sikerült meghozni ezt a döntést. Nem állítjuk, hogy Blatter vagy Johansson, a két elnök az esti koccintás közben is erről anekdotázott, ám vélhetően őket is meglepte, hogy egy ilyen jeles eseményen, amikor valami széppel kellene kirukkolni a 2012-es Európa-bajnokságra pályázó országnak, éppen az utánpótlás-nevelés gyors kivégzéséről lehet hallani. Holott olasz vagy ukrán-lengyel befutó esetén éppen a Mollal üzleti kapcsolatban álló Horvátország lehet a másik vesztes... Érdekes az OTP hozzáállása is: két hónapja még Csányi Sándor bankvezér is azon gondolkodott, hogy MLSZ-elnök lesz, az egész tagság közfelkiáltással szavazta meg jövetelét (egyetlen küldött tartózkodott, ám őt fél perc alatt meggyőzték, hogy jobban jár, ha a többséggel tart), aztán Csányi mégis visszalépett: előbb az elnöki pozíciótól, majd a Bozsik-program támogatásától is.
Tartja magát a nézet: Mezey György miatt.
Mezey György az edzőképzés atyja, illetve a Bozsik-program első embere. Mindez nem lenne baj, ha éppenséggel nem az előző futballvezetőség kedvence lett volna, akit persze a mostani, Kisteleki-féle vezetés bőszen utált, és megpróbált ellehetetleníteni. Csakhogy nem sikerült, mert a Mol és az OTP azonnal pártfogoltja mellé állt mondván, Mezey György nélkül nincs futball az országban, így Kisteleki István végül kénytelen volt engedni, és meghagyni Mezeyt a Bozsik-program élén. Csakhogy ugyanazzal a lendülettel az edzőképzésből már sikerült kihajítani (nem rúgták ugyan ki, de nem is hosszabbítottak vele szerződést, ami nagyon hajaz Matthäus eltávolítására), ezért az új MLSZ-elnökséggel nem valami jó viszonyt ápoló olajtársaságnál és a pénzintézetnél attól féltek, mindenféle ígéret ellenére kifelejtik a Bozsik-programból is. Úgyhogy léptek, azaz leléptek.
A történet nagyjából ennyi. Egy apróságról nem esett szó sem itt, sem a napi sajtóban: hogy mi is (volt) az a Bozsik-program.
Egy kitűnő ötlet, átlagos megvalósítással. Az elképzelés az volt, hogy szerte az országban minél több gyereket be kell vonni a labdarúgásba, akár már kisiskolás szinten: egyrészt megtanulnak focizni, másfelől meg kötelező leigazolásukkal lehet valamit kozmetikázni az Európában csak az utolsó helyekre elegendő statisztikán. A lényeg az volt, hogy Baranyában és Békésben egyazon edzésmódszerekkel készüljenek, amely előírta, hogy mondjuk a tíz perc futást negyedórás kétkapuzás követi, és előbb belsővel, később csűddel lehet kapura lőni. Ki volt ez találva teljesen: az imént említett Baranya megyében mintegy 1400, 7-11 éves fiú és lány futballozott a Bozsik-program keretében ötven edző irányítása alatt, Békésben pedig ötvenkét szakember irányított 1800 gyereket. Gondoljuk csak el, országosan csupán ebben az öt korosztályban mintegy negyvenezerrel emelkedett a futballozni vágyó srácok száma, ami óriási előrelépés. Csakhogy az edzőket nem mindig sikerült kifizetni, ebben az évben jóformán már senki nem kapott fizetést, tavaly pedig a D licences edzők bére bruttó 15, a B licenceseké 30 ezer forint volt - ennyi pénzért foglalkozhattak heti nyolc-tíz órában a gyerekekkel... Ráadásul úgy, hogy a csupán valamely licencet felmutató szakemberek dolgozhattak a Bozsik-programban, miközben a képesítés megszerzéséért 50-100 ezer forintot is be kellett fizetniük az edzőképző központ javára. A furcsaság itt van: mint tudjuk, az edzőképzés és a Bozsik-program irányítója ugyanaz a személy volt...
Megjegyezzük, a Bozsik-program nemrég különdíjat kapott az UEFA-tól az utánpótlás-nevelésben betöltött szerepe miatt. Bravúros megoldás volt, hogy sikerült egyik napról a másikra megszüntetni.