Április helyett május

Valószínűnek tűnik, hogy Magyarország ezúttal a második és ötödik hely valamelyikén végez: noha a presztízs szempontjából természetesen egyáltalán nem mindegy a helyezés, a hoki megítélése sem jobb, sem rosszabb nem lesz. Továbbra is egy feltörekvő, nulla infrastruktúrája ellenére az elittel is lassan harcba szálló hazai jégkorongról beszél a világ, még akkor is, ha az elmúlt években a száguldás inkább már csak poroszkálássá vált. A magyar hoki ugyanis elérte teljesítőképessége határát, éppen a csúcson van, és saját erőből képtelen lesz ennél többet elérni.
Kell valami ösztönzés. Mondjuk egy A csoportos világbajnokság lehetősége.
Nem véletlen, hogy a magyar szövetség is pályázik a 2010-es tornára, mert bár első nekifutásra aligha nyeri el, egy-két év múlva már lesz esélye a legjobbak vendégül látására. Márpedig sikeres kandidálás esetén (csakúgy, mint az úszó Eb-nél vagy a 2012-es futball Európa-bajnokságnál) az állam nem engedhetné meg magának, hogy ne álljon teljes mellszélességgel egy ilyen esemény mögé. Ezáltal - jó esetben, amit nagyon remélünk - tágasabb és szebb csarnokok épülhetnek, és több pénz jutna a tizenöt-tizennyolc éves fiatalok menedzselésére is, hiszen ők lehetnek azok a játékosok, akik főszerephez jutnak a majdani tornán. És mivel a rendezés automatikus tagságot ér, végre valóra válhatna minden hokirajongó álma: a magyar válogatottnak szurkolhatna a kanadaiak, svédek, csehek ellen. Tétmeccsen, májusban.