Lilike veri a családot

A kislány különös tehetségére ötéves korában figyelt fel a család, amikor nagymamájával véget nem érő malom- és sakkcsatákat vívott. Lilike a mazsorett táncórákról mondott le a sakkszakkör kedvéért, az úszóleckéket viszont nem adta. Amikor tavaly ősszel Szabó Zsolt edző először találkozott a debreceni Gyermekkert Óvoda középső csoportosával, azt mondta a nagymamának: "Olyan kicsi még ez a gyermek, hogy tandíjat sem kell fizetni, csak járjon el az edzésekre, hadd tanuljon." A nagy tapasztalatú tréner, aki a Hajdú-Bihar Megyei Sakkszövetség főtitkára, akkor lepődött meg igazán, amikor játszani is látta a kislányt. Pár hét elteltével ugyanis játszi könnyedséggel adott sakkot és mattot a nála nyolc-kilenc évvel idősebb fiúknak és lányoknak.
- Lilike hamarabb átlátja az összefüggéseket a sakktáblán, és több lépéssel előbbre jár gondolatban, mint a fiúk - sorolja a szakember, akinek a szárnyai alól már több országos bajnok csemete is kikerült Hajdú-Biharból. - A sakktudás tíz év alatt azzal arányos, amennyit a gyermekkel foglalkoznak. Lilikének a tehetsége mellett abban is szerencséje van, hogy nyugodt, odaadó családi háttérrel rendelkezik, és otthon is sakkoznak vele. A támaszt nyújtó hátország azért fontos, mert a sakk valódi idegsport. Az élmezőnyben mindig azok nyernek, akik a legstabilabb személyiségek. Márpedig Lilike hatévesen maga a nyugalom, a fegyelmezettség és a szorgalom megtestesítője - sorolja Szabó Zsolt, aki sajnálja, hogy legfiatalabb tanítványa jövőre sem indulhat a diákolimpián, mivel még nem lesz iskolás. Azt viszont állítja, hogy a következő esztendőben a januári országos óvodásbajnokságot Simon Lilike nyeri meg.
A csütörtöki sakkedzésen figyelemmel kísérem, miként is gondolkodik és játszik a mindig mosolygós, barátságos kislány. Szokása szerint előbb fürgén elhelyezkedik a támlás faszéken, majd maga alá húzza a lábát, mivel csak térdepelve éri el a sakkasztalt. Érdeklődésemre türelmesen elmagyarázza, mikor kell indítani, illetve megállítani a sakkórát, és azt is, hogy aki megérinti valamelyik figurát, muszáj lépnie is azzal. Lilike épp a 13 éves Somával kerül egy asztalhoz. A fiút szemlátomást feszélyezi a párosítás - nem úgy Lilikét. Feszülten összpontosítanak mindketten. Néhány okos lépés után Lilike sakkot ad a nagyfiúnak. Az edző a fejét csóválja, Soma zavarban van. Lilike nem szól semmit. Szeme ragyogása árulkodik elégedettségéről.
- Hogy kitől örökölte a tehetségét? - kérdez vissza tűnődve a fogorvos anyuka egy nappal később, már az óvodában. - A családban senki nem ért úgy a sakkozáshoz, mint Lili. Ha pedig én ülök le vele az otthoni sakkasztalunk mellé, rögtön azt mondja: "Készíts tervet, anya!" Gyakran előfordul, hogy amikor a család minden tagját kifárasztotta és megverte, újra felállítja a figurákat, és egyedül játszik. Közben más elfoglaltság után néz. Szeret rajzolni, legózni, mesét nézni, de amikor elhalad a sakkasztal mellett, mindig lép egyet-kettőt. Van úgy, hogy két napig játszik egy mérkőzést - meséli az édesanya, s hozzáteszi, Lilike a sakkozásban a támadó játékot kedveli, veszíteni pedig éppúgy nem szeret, mint a pajtásai.
Az oviban viszont csak akkor ül le sakkozni, ha a nála egy évvel idősebb csoporttársa, Olivér előveszi a készletet. Zsilinszky Pálné óvónő azt mondja, nemcsak szorgalmas, komoly és tisztelettudó kislány Lilike, de igen tevékeny, kiváló a logikája és a térlátása. Játékidőben főként fiúkkal barátkozik, velük könnyebben szót ért, mint a lányokkal. Igaz, amikor az országos bajnokság után bevitte gyönyörű serlegét az oviba, több kislány gondolta úgy, hogy ezután szeretne Lilikével a sakkszakkörbe járni...