Folytatódik a történelem?

Mindenesetre hosszú volt ez a hat esztendő, hiszen történhetett bármi a világban, az osztrák-magyar meccsek egy fix pontnak számítottak a világmindenségben. A BTC első nemzetközi meccsét 1898-ban a bécsi Viennával játszotta, s ezeket a válogatottak összecsapásai követték. Közöttük számos emlékezetes: például 1947. május 4-én, az Üllői úton, ahol a 38 ezer néző egy része alatt leszakadt a lelátó. Egyébként 5-2-re győztünk. Ekkor ígérték meg a jelen lévő Szakasits Árpád miniszterelnök társaságában lévő korifeusok, hogy lesz másik stadion...
Nemrég egy társaságban a fociról beszélgettünk, amikor Komáromi Tibor, az Újpest egykori kapusa, aki az Aranycsapat kispadján is ült, benyúlt a kabátja alá, és előhúzott egy zászlót: Österreich-Ungarn, 1956. okt. 14. Bizony, kilenc nappal a forradalom előtt még Ausztriával játszottunk válogatott meccset, ahol 2-0-ra győzött a többnyire tartalékos csapatunk. A vasfüggönyön volt egy "macskabejáró", ahol a focisták húsvéti tornákon, válogatott meccseken ki-be közlekedtek.
Hát ezért is volt jóleső érzés, hogy felvettük a sportkapcsolat elejtett szálát. Alighanem vártak erre a pillanatra a vendéglátók is, hiszen őszinte vendégszeretettel fogadtak bennünket. A stadion körül egyébiránt szorgos munka folyik, az A2-es autópálya egyik leágazását vezetik majd be a stadion alatt lévő parkolóházba, szemmel láthatóan lázasan készülődnek a két év múlva sorra kerülő Európa-bajnokságra, amelyen az osztrákok házigazdaként ott lesznek, bár csapatuk egyelőre nincsen. Legalábbis a mieink olyan magabiztossággal intézték el őket a 2-0-s félidő után 2-1-re, hogy a győzelem egy percig nem forgott veszélyben. Remek érzés volt a meccs után vigasztalni az osztrák kollégákat, szőr mentén dicsérni a csapatukat, mire ők hevesen tiltakoztak: "Nem, nem, ez még nem jó csapat, hanem Gera, no és különösen Molnár!" Érdekes, ha villámigazolás lett volna, Molnár Balázs ma Ausztriában játszana. A mi szakvezetőink a győzelem ellenére sem voltak túlontúl elégedettek. Bozsik Péter Manchesterben például sokkal elégedettebben nyilatkozott. Amikor az angolok esélyeiről kérdeztem a repülőtéren - ez még a világbajnokság előtt volt -, azt válaszolta: "Beckhamék nem nyerik meg a vb-t, mi is megverhettük volna őket, ha figyelmesebbek vagyunk..." Ez a védelmünk - Juhász Rolanddal - már "figyelmesebb volt", és aligha kaptuk volna a fejes gólokat az akkori angol kapitány beíveléseiből.
Másnap az egyik osztrák lap címoldalán ez a sokatmondó felirat kommentálta - hazai szemszögből - a meccset: "Blamázs". Ezt a minősítést kellene nekünk a norvégok elleni Európa-bajnoki selejtezőn elkerülni!