Futball, érzelmek nélkül

A múlt hét legfőbb híre kétségkívül a Ferencváros kizárása volt, mindkét országos kereskedelmi tévé az esti híradójába vezető anyagot készített a zöldekről, jelezve az amúgy is tudott tényt: bár az RTL Klub éppen most szállt ki a magyar labdarúgásból, a TV2 pedig az elmúlt öt évben nem is érdeklődött utána, azért egy jó kis botrány még képes a headline-ok élére vezérelni a futballt. Megjegyzendő, ez a csoda még három napig sem tartott: bár nincs már Fradi, az élet mégis megy tovább, nem söpörte el cunami az MLSZ-székházat, nem kellett előrehozott választásokat tartani, de még csak Kisteleki elnök garázsát sem verte szét senki.
Talán maguknak a szurkolóknak is nehéz elhinni, de manapság már nem téma a Fradi. Legfeljebb akkor lehet még jó kis anyagokat forgatni a klub szerencsétlenségéről, amikor a másodosztály Keleti csoportjának rangadóján fogadja a tavalyi bronzérmes Jászapátit.
Maga az NB I is NB II-es mérkőzéssel indult: a Duna Tv nem bulvártelevízió, bár kissé azért komolyabb üzleti megfontoltságot vártunk volna a csatornától, ha már élvonalbeli meccsek közvetítésére vállalkozott. Mert aki kitalálta, hogy a nyitó tévés meccs éppen a Vác-Paks (a történeti hűség kedvéért: 0-2) újoncderbi legyen, az megérdemelné, hogy büntetésből minden fordulóban két-három mérkőzést végig kelljen néznie. Nincs különösebb probléma sem a Vác, sem a Paks csapatával, de nehezen hihető, hogy a finoman szólva mérsékelt színvonalat hozó, nyolcszáz (más források szerint ezerkétszáz) néző előtt rendezett meccs ezerszámra toborozta volna a híveket a magyar labdarúgásnak.
Persze, csöppet sem a Duna Tv hibája, hogy a nívó olyan, amilyen, hiszen például a vasárnapi Diósgyőr-Újpest (1-0) is igencsak gyászosnak tűnt - a sportlap 1-től 10-ig minősíti a játékosokat, és még a győztes csapatban is volt hármas és négyes osztályzat... Hogy akkor milyen lehetett a vesztes? Hasonló ahhoz, amit a szurkolók a Vaduz elleni Megyeri úti meccsen láthattak: kilátástalan futball, káosz elöl és hátul, borzalmas egyéni teljesítmények. És ez az Újpest indult az UEFA-kupában (sőt, majdhogynem a Bajnokok Ligájában...), igaz, szereplése meglehetősen kurtára sikeredett, a liechtensteini csapattól elszenvedett négygólos vereség kellőképpen helyre tette a magyar futball külhoni megítélését. Röviden: újfent rajtunk röhögött a világ. A legszomorúbb viszont az, hogy csak a világ röhög rajtunk, mi már erre is képtelenek vagyunk: akik átélték Marseille-t, azok dühükben majdnem kaszát s kapát ragadtak; a mexikói 0-6 után szégyenünkben a föld alá kívánkoztunk; a válogatott jelenkori megaláztatásai után kínunkban mindig csak nevettünk egyet; míg most, az Újpest-Vaduz 0-4 alkalmával unottan megvontuk a vállunkat, mondván, ez is egy eredmény.
A magyar futball az elmúlt húsz évben kiölt belőlünk minden érzelmet.
Most még csak augusztus eleje van, de már kiesett az Intertotó-kupából a Sopron, az UEFA-kupából az Újpest, lapzártánk után kieshetett a BL-selejtezőből az első mérkőzésen meglehetősen siralmas produkciót nyújtó Debrecen is, de ha esetleg továbbjutott, akkor sincs sok reménye az európai élcsapatnak számító Lille ellen. Maradt a Fehérvár, amelynek a Grasshoppers jutott az UEFA-kupában, ám vajmi kevés az esély, hogy a piros-kék együttes egy amolyan 1985-ös menetelésbe kezdjen. Aztán szeptemberben kezdődik az Európa-bajnoki selejtező sorozat, ha szerencsénk van, az első négy meccs után még marad csipetnyi remény a továbbjutásra. Félő persze, hogy nem marad: ezért is tűnik közelinek az idő, amikor jobb híján már az ezernézős Vác-Paks bajnokikat is nagyon fogjuk élvezni...