Kosaras pofonrengeteg

Persze nem is lehetnek azok, hiszen a magyar férfi és női kosárlabda-válogatott váratlanul nagyon messze került az Európa-bajnokságtól. Pedig a sorsolás után a fiúknál óvatos, a lányoknál kevésbé óvatos derűlátás uralkodott, hiszen a négyes csoportból azért reális esély kínálkozott az első két hely egyikének megszerzésére.
Ehhez képest az összesített mérleg legalábbis tragikus: egy győzelemmel szemben öt vereség.
A nők kudarca a nagyobb meglepetés. Az elmúlt évtizedben többször is az Eb-döntőbe jutott magyar csapat ugyan egyáltalán nem számít világverő együttesnek, de azért a sehol sem jegyzett görögök vagy fehéroroszok ellen illett volna nyerni. Főként, hogy Magyarországnak még mindig van két, a nemzetközi piacon is eladható kosárcsapata - ám sem a Pécs, sem a Sopron nem alkalmas arra, hogy rá épüljön a válogatott. Igaz, a hanyatlás már tavaly elkezdődött: előbb a Sopron esett szét, erre az évre pedig a Pécs pukkadt ki, így jó esély van arra, hogy a közeljövőben elérhetetlen legyen magyar csapatok számára a női bajnokok elitjének tartott Final Four. A posztjából sokáig kirobbanthatatlannak tűnő Rátgéber László már érezhette a bajt: az edző nem kívánta tovább gardírozni a Pécs mellett a magyar válogatottat is, utóda, Sterbenz Tamás pedig rögvest két szégyenteljes vereséggel nyitott. A görög és a fehérorosz gárda elleni vereség olyan érzést keltett a szurkolókban, mintha a kajakos Kovács-Janics álomkettőst a luxemburgi páros hajrázná le, avagy a magyar jégkorong-válogatott játékosait a mali-lesothói vegyes csapat döntené halomra. A nem várt gyenge rajttal pedig bebizonyosodott: a horribilis pénzekért egy évre vagy akár csak két-három hónapra szerződtetett légiósok miatt klubszinten még fogyasztható a női kosárlabda, ám a válogatott már megbúvik az európai középmezőnyben.
A férfiaknál egészen más a helyzet. Sajnos nem a tekintetben, hogy ott lenne esélyünk kiemelkedni a szürkeségből, hanem a légióskérdést nézve. Valamennyi magyar klubcsapat nagy szorgalommal szerződtet játékosokat külföldről, akik elviszik a bérbüdzsé jelentős részét, ám az európai első-második vonalból igazolni tudó hölgyekkel ellentétben itt már csak tényleg a maradék jut. Itthon még csak elvagyunk velük, nem lógnak ki a mezőnyből, ám arra már semmi esély, hogy vezérletükkel a nemzetközi kupákban is maradandót alkossanak a magyar csapatok.
Tekintve, hogy a sikertelenségből adódóan a férfi kosárlabdát mindig egy szinttel lejjebb kezeltük a nőinél, a csalódás is kisebb. A négy Eb-selejtező oroszok elleni kettős veresége végül is borítékolható volt, Belgiumban sikerült győzni, egyedül a csehekkel szembeni hazai kudarc adhat okot komolyabb pironkodásra. Csak hát olyan jó lett volna, ha megint becsúszik egy-egy bravúr: mint hat esztendeje Salgótarjánban, amikor az utolsó pillanatban dobott triplával sikerült legyűrni Oroszországot, és ezzel kijutott a válogatott a franciaországi Európa-bajnokságra. Ma mindez már csak álom, holott a kosárlabda továbbra is nagyon kedvelt. Pécsett, Sopronban, Debrecenben, Fehérvárott, Szolnokon, Körmenden és számos más városban még mindig zsúfoltak a lelátók a nagyobb meccseken (valamennyi csapatsportágat tekintve a csarnokok kihasználtsága vélhetően a férfi kosárlabda-bajnokságban a legnagyobb), ám mégsem sikerül kihasználni ezt a népszerűséget. Persze, ez valahol érthető: míg nálunk az jelenti a népszerűséget, hogy kimegy háromezer ember egy-egy komolyabb derbire és a helyi sztároknak előre köszönnek az utcán, addig külföldön tényleg leírhatatlan az a miliő, ami a kosarasokat körülveszi. Amikor a nemrég véget ért világbajnokság elődöntőjében a görögök legyőzték a verhetetlennek tartott Egyesült Államok válogatottját, Görögországban megállt az élet. A péntek délelőtt dacára több ezer szurkoló gyülekezett a főbb tereken, a csatornák többsége azonnal a kosárlabdával kezdett foglalkozni, míg az egyik adó a következő huszonnégy órában nem tett mást, mint folyamatosan ismételte a meccset. Még a hatodik újrázás is nézettségi rekordokat döntött...
A sportági ranglistán jóval hátrébb jegyzett kézilabdával és pláne vízilabdával ellentétben a kosárlabda világjáték, ezáltal sokkal több benne a pénz. Márpedig ez eleve meghatározza, hogy az elithez képest anyagiakban igencsak elmaradó magyar csapatok mire lehetnek képesek. Egy-egy kiugró eredmény van, mint például az a nem is oly régi Eb-részvétel, ám vélhetően a jövőben is gyakran olvashatjuk majd a sportlapokban a fenti, nem kifejezetten biztató címeket.