Patak jegén kezdték

Csíkszeredában bolondulnak az emberek a hokiért. Mint a csapat szuper honlapján írják, a legendás kezdet valamikor kétszáz évvel ezelőttre nyúlik vissza, akkor kezdtek el korcsolyázni az ősök - igaz, eleinte szánkóval... Aztán 1870 telén előbbre léptek: Molnár Lajos pénzügyi igazgató "kidöllesztette a patakot" (vagyis megfagyasztotta a patak vizét), és ott korcsolyázgatott a jégen a nép legnagyobb ámulatára. Ezzel beindult a sportélet (az első korcsolyaversenyből az igazgató urat kizárták, mondván, ő már túl jó ebben a versenyszámban). Jó emberöltő múlva a korcsolya mellé bot is került: egy filmhíradóban látták a csíkiak a jégkorong nevű sportágat, és rögvest összetrombitáltak egy csapatot. Igaz, kissé nehezítette helyzetüket, hogy a szabályokat nem ismerték, de hát ilyen potomság nem állhat egy profi együttes útjába, így elfogadták a bukaresti Tenis Club kihívását. Pulóverben és nyakkendőben hasította a jeget a csíki csapat, de a premier - állítólag felsőbb utasításra - végül 4-0-ás vereséget hozott. (A legenda szerint a fehér pulóverek alatt kékre fagyott testrészek adták végül a Csíkszereda klubszínét...) A hőskorból még két sztori érdemel említést. A szabályokat ugyan, mint már említettük, eleinte nem nagyon ismerték a fiúk, de azt tudták, hogy a bottal akasztásért kiállítás jár - így történhetett, hogy a bukarestiek elleni 1-1-es visszavágón Sprencz György hasra esett a saját ütőjében, és mivel a talpig úriember szerint ez tökéletesen kimerítette a bottal akasztás kritériumát, a bíró legnagyobb megdöbbenésére csere nélkül lekorcsolyázott a pályáról. Szintúgy sokat nevetnek még ma is a csíkiak Sprencz Pál történetén. Az alig 16 éves Sprencz jól bemagolta a szabályt: a kapus a megfogott korongot kislabdadobással nem hozhatta játékba, mindenképpen hátrafelé kellett kidobnia a pakkot. Az első percben rögvest alkalma is nyílt bemutatni szabályismeretét: megfogott egy lövést, és ugyanazzal a lendülettel hátradobta a korongot - kell-e mondani, éppen saját kapujába. A rögös kezdetek után a csíkiak egyre jobbak lettek: hétszer nyertek már román bajnokságot, és most is a sorozat legnagyobb esélyesei. Legnagyobb ellenfelük a bukaresti Steaua lett, amely tavaly elcsípte előlük az aranyat, és ezt óriási bukásként értékelik Csíkszeredában. A két gárda versengése természetesen román-magyar rivalizálás is. Néhány éve a bajnoki döntőben vesztes katonacsapat játékosai saját, gyergyói származású társukat megverték, mert gyanúba fogták, hogy nagy szerepe lehetett a csíkiak győzelmében. Tavaly pedig éppen Csíkszeredában kapott lábra a hír, hogy a klub szlovák hokisai eladták a meccseket a Steauának.
Már csak ezért is kétségtelen: a magyar bajnokságban sokkal jobban érzik majd magukat a csíkiak, mint a románban. Igaz, a kupából az Újpest már kiverte őket, de a zsúfolt lelátó óriási ünneplésben részesítette mindkét csapatot. A cél bevallottan a harmadik hely, de csöppet sem kizárt, hogy végül döntőt játszhat az együttes. És akkor nemcsak a patakot, hanem a melleket is ki lehet "dölleszteni".