Fizetnének is, meg nem is

Lehet, túlságosan cinikusak vagyunk az athéni események miatt, de valahogy kevesen érzik úgy, hogy Annus Adriánra és Fazekas Róbertra olyan nagy szükség lenne a pekingi olimpián. Természetesen, miután a két atléta letöltötte büntetését (nyilván az athéni arany elvétele és a nemzetközi szégyen jóval nagyobb penitencia volt, mint a kétéves eltiltás), joguk van ott lenni a pekingi csapatban, de naivság lenne azt képzelni, hogy Annus és Fazekas ugyanúgy túldobja a világot, mint tette azt 2004-ben.
A szurkolók szemében ugyanis Annus Adrián és Fazekas Róbert most nem több két háttérbe szorult, megalázott, ezáltal megkeseredett emberrel, akik görcsösen bizonyítani akarnak valamit - tisztességüket a bíróságon nem sikerült, hát most megpróbálják állhatatosságukat a sportpályán. Félreértés ne essék, szurkolunk nekik, de igen valószínűtlen, hogy még egyszer nagy eredményekre lennének képesek.
A nagy eredmények már megvoltak: Annus Adrián kalapácsvetésben, Fazekas Roland pedig diszkoszvetésben lett a világ legjobbja, ám a további együttműködés megtagadása, illetve a szerekkel teli vizelet igencsak kurtára szabta királyságukat. Az ország higgadtabb fele már akkoriban is reálisan értékelte az ítéletet, de mindig van néhány súgó, aki belelovalja az embert a tiltakozásba. Ezért van kínban még mindig Annus és Fazekas. Mert az még hagyján, hogy Vas megye népe kiegyenesített kaszával kergette ki az országból a lopva érkező doppingellenőröket, legfeljebb kapott valamit a kontinens a magyaros virtusból. Ennél a spontán emberi reakciónál jóval nagyobb károkat okozott az előre megtervezett protestálás, immár a bíróságon. Az önjelölt segítőtársak világforradalmi hevületükben teleduruzsolták védenceik fülét a NOB megregulázásáról, ami legalábbis képtelenség. Sportjogi pert kivételes esetben bukhat a FIFA vagy az UEFA; bukhat bármelyik sportág legfőbb szerve, de nem bukhat a NOB - különösen két olyan magyarral szemben, akik ellen bizonyítékok sora szólt, és különösen nem egy olyan bíróval, Szergej Bubkával a sportdöntőbíróság egyik székében, aki gyakorló atlétaként néhány százszor átélhette azt az érzést, milyen is tiltott szerek nélkül győzni...
Emlékszem egy olyan nyilatkozatra, jó két évvel ezelőttről, amelyben arra válaszolt a két kisemmizett atléta, hogy mit tesznek, ha végül - a papírforma szerint - a bíróság is a NOB-nak ad igazat. Kifizetjük a perköltséget, jött a válasz; és, mint mondják, most is fizetnének, csak arra nem gondoltak akkoriban, és azt nem tudják most, hogy végül is miből.
Fazekas 20, Annus 15 ezer euróval tartozik, ez összesen csaknem kilencmillió forint. Nem nagy pénz két olyan embernek, aki éppen a frissen megnyert olimpiai bajnoki címéért küzd a bíróságon, de óriási összeg két bukott sportolónak. Két esztendeje Annus és Fazekas biztos volt benne, hogy kedvezőtlen ítélet esetén is képesek fizetni, de most, amikor az őket egykor övező dicsfény még a szűkebb hazában is elhalványult, és Vas megye népe már újra a fészerben tartja a kaszákat, egészen más a helyzet. A két atléta saját bevallása szerint azért nem tud fizetni, mert fejenként havi kétszáz eurót sem keresnek. Tekintve, hogy ez mintegy 54 ezer forint, vagyis nagyjából megfelel a minimálbérnek, nyilvánvalóan aligha igaz, a két, ereje teljében lévő és az ismert okok miatt "tökösnek" tartott férfiember azért ennél sokkal többet képes összekuporgatni. Úgyhogy maradjunk annyiban: fizetnének is, meg nem is. Csakhogy félő, további huzavona esetén a NOB bekeményít. Márpedig a NOB bekeményítése néha igen keserves következményekkel jár, ezt pedig nagyon jól tudja Annus és Fazekas. Elég, ha csak arra gondolnak: ők már nyertek is olimpiai bajnoki címet, meg nem is...