Elég a kisasszonyfutballból

Legalábbis látszólag nem tudta, hiszen a szövetségi edző a torna után azt nyilatkozta, hogy bár technikailag nem volt gond, harcosságban és fizikai képességekben minden ellenfél a magyarok fölé kerekedett. Tehát már a ciprusi, azeri és örmény fiatalok is jóval keményebbek, mint amit idehaza megszoktunk. Mindez azért különösen kijózanító, mert éppen ez az U19-es korosztály ma a leginkább favorizált magyar csapat, Németh Krisztiánt, Farkas Balázst, Filkor Attilát már-már a nagyválogatottba követeljük, miközben Várhidi edző - egy agyonnyert selejtezőtorna után is - korrektül elmondja, hogy bizony már az európai negyedik vonalban is sokkal jobb a játékosok fizikai felkészítése, mint itthon.
Lehet, mindez persze nem is a felkészítésből, hanem az adottságokból következik (egy azeri-örmény meccsen például már csak politikai okok miatt is illik megszakadni), de azért az kétségtelen, hogy tizenéves korban még igenis bele lehet nevelni a játékosokba a jó értelemben vett erőszakos futballt. Már ha van, hol: Magyarországon egy helyen lehet, a mindig pozitív példának felhozott és joggal agyonmagasztalt agárdi futballsuliban - miközben jobb helyeken minden városban két-három hasonló akadémia működik (és ne csak a nyugati országokra tessenek gondolni, hanem Ukrajnára, Oroszországra, Törökországra vagy éppen Ciprusra!). Márpedig amíg e téren nincs előrelépés, addig teljesen reális eredmény, hogy a nagyválogatott kikap Máltától...
A mai labdarúgásban ugyanis egy csapat jó esetben is csak egyetlen olyan játékost bír el, aki a technikájából akar megélni. Mert egy zsenire szükség van ugyan, de kettőre, háromra már nem olyan nagyon. Magyarországon pedig alig van olyan játékos, aki futómennyiségéből tudna megélni. A kivételek egyike Bodnár László, akit kevesen szerethettek volna zsonglőrködéseiért, ám mivel minden esetben leszegett fejjel robotolta végig a kilencven percet, magyar mércével nézve nagyszerű karriert futott be Ukrajnában, Hollandiában és most Ausztriában. De nézzünk egy másik példát: vasárnap este közvetítette a tévé a Roma-Fiorentina olasz bajnokit, és a hazai együttesben a világbajnoki csapat tagja, a joggal agyonsztárolt, már harmincéves Francesco Totti volt az egy szem csatár - briliáns előélete dacára nem volt rest, és még kétgólos előnynél is saját térfele közepéig loholt hátra labdát szerezni...
Úgyhogy lehet nyafogni, depresszióba esni, de a nagy helyzet az, hogy az erőfutball manapság simán legyőzi a fineszt. Csöppet sem szívderítő, de a tendencia azt mutatja, hogy egyre inkább a "motorfoci", a gépemberek játéka felé halad a sportág, amelyből ugyan mindig kitűnik majd egy-egy ügyeletes fenomén, de a nagy többségtől a meccsenkénti tizenkét kilométeres loholást várják. Lám, Ronaldo alig játszik a Realban, mert hiába rúg gólt, ha mellette keveset fut; nincs jó passzban Ronaldinho sem a Barcelonában - egy kicsit más kategóriát érintve pedig nézzük meg Gera Zoltánt, akitől még az angol másodosztályban is megkövetelik, hogy ne a középkörből osztogatva, hanem sok előre- és visszafutással a jobb oldalról befelé húzva segítse a West Bromwich Albiont. Csöppet sem lennénk meglepve, ha az idei Aranylabdát az eddig nem kifejezetten előtérbe helyezett kőkemény védők egyike, mondjuk Gianluca Zambrotta vagy Fabio Cannavaro kapná...
Hogy mi, magyarok meg tudunk-e felelni a modern labdarúgás követelményeinek, azt még nem tudhatjuk. Egy még nem széles körben hangoztatott elképzelés szerint Kisteleki István MLSZ-elnök 1500 oldalas futballfejlesztési programjában szerepel néhány bekezdés arról, hogy az UEFA-tól kérjünk teljhatalommal felruházott külföldi instruktorokat, akik felügyelnék az egész utánpótlás- és edzőképzést. Nyilván ennek a tervnek is lenne számtalan ellenzője, hiszen a visszafogottabb képességű edzők a nagy szigor hatására könnyen munka nélkül találhatnák magukat, de úgy fest, ebben a labdarúgóközegben csak a statáriális eljárások hozhatnak eredményt. Mert fájó lenne azzal szembesülni, hogy a legnagyobb tehetségnek tartott Németh Krisztiánt három év múlva a kispadra igazolja le egy osztrák középcsapat.