Ritmus

Rod Stewart: Still The Same
(Sony/BMG/JRecords)
Azt mondják, Rod Stewart meglepetéslemezzel rukkolt elő. Szerintem nincs benne semmi meglepetés. Hacsak az nem, hogy nyolc év után újra a rock and roll jegyében énekel, ahogyan mindig is tette. Most leporolt egy tucatnyi jól ismert slágert, melyeket annak idején többek közt Van Morrison, John Fogerty, Tina Turner, Bob Dylan, Bob Seger, Bonnie Tyler és Elvin Bishop vitt sikerre. A skót származású énekes - aki négy évtizede van a pályán és elmúlt hatvanéves - az utóbbi időben összegzésre szánta el magát. A The Great American Songbook című négyrészes lemezsorozatán örökzöldeket ad elő, óriási siker lett szerte a világban. Új korongja lehetne akár az ötödik darab is, mivel Rod barátunk megint másoktól vesz kölcsön, de hozzáteszem, kitűnő szimattal választott és egészen különleges feldolgozásokat készített.

Presser Gábor: Tizenkettő
(Sony/BMG)
Az LGT egykor oszlopos tagjára, a Piciből mára Pici bácsivá idősödő "Dörmögő Dömötör"-re ugyanúgy jellemző a hosszabb visszavonulás, mint a rovatunkban szereplő két amerikai úriemberre. Presser Gábor négy évig várakoztatta híveit, mígnem kiadta kezéből legfrissebb dalait. Szám szerint tizenkettőt, innen a lemez címe is. Hét szám szövegét régi alkotótársa, Sztevanovity Dusán írta. Nagyszerű csapatot sikerült toborozni, még Eszenyi Enikő és Hegyi Barbara is feltűnik az egyik produkcióban. Tizenkét ragyogó gyémánt - így jellemezném a művész új szerzeményeit, melyek nemcsak zenei világukban, hanem tartalmukban is méltó lenyomatai a mának, a komponista érzelmeinek és gondolatainak. Izgalmas kísérlet a Két ördög című kétfelvonásos minihangjáték. Presser ritkán szól, de akkor messzire hallatszik a hangja.

Bob Dylan: Modern Times
(Sony/BMG)
Nem baj az, sőt határozottan jónak tartom, hogy a legnagyobb művészek időnként eltűnnek a reflektorfényből, aztán pedig, újból előkerülve, figyelemre méltó produkciót tesznek le az asztalra. Az amerikai rockkultúra egyik ikonja, Bob Dylan is ezek közé tartozik. Fél évtizednyi hallgatás után most előkerült. Az élő legendától kaptunk már emlékezetes, ugyanakkor feledhető lemezeket is, több mint negyven korong esetében ez szinte természetes. Az utóbbi években azonban szárnyakat kapott, trilógiájának harmadik darabjáról, a Modern Timesról ódákat lehet zengedezni, mert tényleg jól sikerült. A mester képes volt arra, hogy legjobb hagyományait a mai zenei elvárásoknak megfelelően mentse át, s ettől egyedi és megismételhetetlen lett. A hatvanöt esztendős igric újra sikeres (egyik daláért Oscar-díjat is kapott!), megjelenése megint esemény.