Akik bizonyítani akarnak
Véget ért az NB I-es labdarúgó-bajnokság őszi fordulója, és a táblázat azokat igazolja, akik a fiataloktól várják a sportág megújulását. Az élen az MTK áll a "csikócsapatával", megerősítve hitében Várhidi Pétert, aki egyetlen mérkőzésre szóló szövetségi kapitányi megbízását arra használta, hogy a válogatott keretet fenekestül felforgassa, és előnyt biztosítson azoknak a fiataloknak, akik néhány év múlva kihúzhatják a magyar futball szekerét a kátyúból.
Azért számomra meglepetésként hatott, hogy az erőteljes fiatalítást milyen derűs megnyugvással szemlélték azok az érett futballisták, akik magukat mindenképp a címeres mez viselői közé sorolták. Mondhatni vértelenül zajlott le a generációváltás, Sebők Vilmos, Sitku Illés és a többiek nem vették fel azt a kesztyűt, amit a magyar-kanadai válogatott mérkőzés alkalmával dobott eléjük a kapitány. Tették a dolgukat szürkén, feledhetően, mint akik végleg lemondtak a válogatottkeret-tagságról.
Persze korai lenne még néhány ígéretes jelenség láttán örömtüzeket gyújtani a pályák mentén. Először is a korszakosnak számító, ám azért csendben lezajlott Magyarország-Kanada válogatott mérkőzés bebizonyította, hogy a fiatalítástól nem várhatunk máról hónapra csodát. A nem túl acélos juharleveles cserkészcsapatot némi szerencsével gyűrtük le Székesfehérvárott, ami azért nem eget verő szenzáció, mivel Kanadának nemzeti bajnoksága sincs a sportágban, a mindenkori szövetségi kapitány olyan légiósokból verbuválja össze a csapatot, akiknek még a nevét is az öltözőben hallja először a meccs előtt. Hogy így is megelőztek bennünket néhány hellyel a világranglistán, az nem annyira az ő érdemük, mint inkább a mi szégyenünk.
Aztán éppen Németh Krisztián sajnálatos sérülése igazolta, hogy az életkori határokat nem lehet felelőtlenül átlépni: az egyre keményebbé váló gladiátorküzdelmekben azok a srácok, akik "biológiai érésben" vannak, törékenyebbek, védtelenebbek, mint a felnőttkor küszöbét elért társaik. Ráadásul őket még viszi a hév, és meggondolatlanabbul mennek bele egy-egy összecsapásba. Az MTK ifjú tehetségét egy kupameccsen láttam egy jóval alacsonyabb osztályú együttes ellen játszani, és a srác akkorákat kapott, hogy az ember eltakarta a szemét. Ennek ellenére vakmerően szállt bele a következő csínbe is... Igazuk van hát azoknak, akik a mértékletes, józan fiatalítással értenek egyet. Mert számottevő eredményeket a nemzetközi porondon valószínűleg csak az "unokáinktól" várhatunk. Ez pedig, ugye, a lelátón a nagypapakor.
