Diploma ajándékba

Helmeczy László a Magyar Labdarúgó Szövetség alelnöke, és egyszer úgy nyilatkozott, hogy ha a bíróság másodfokon is a Fradinak ad igazat az MLSZ kontra Ferencváros ügyben, akkor ő bizony visszaszolgáltatja diplomáját. Kész szerencse, hogy nem mást talált mondani, például hogy kedvezőtlen esetben megeszi a kalapját, mert szépen nézne ki a Helmeczy família karácsonyi asztala, ahova a hal és pulyka mellé egy előmelegített, megborsozott és -paprikázott családfői kalpag is kerülne.
A bíróság ugyanis a Fradinak adott igazat, mondván, jogszerűtlen volt az MLSZ határozata, amellyel saját korábbi döntését semmisítette meg. Hogy az FTC-ügyben valamelyest járatlanabb szurkolók is megértsék a helyzetet, íme a nyári sztori röviden: a krónikus fizetésképtelenséggel küzdő zöld-fehér klubot a szövetség első fokon kizárta az élvonalból, a fellebbviteli bizottság viszont - senki sem értette, miért - visszavette. Válaszul az MLSZ azonnal kirúgta a testület tagjait, új másodfokú eljárást rendelt el, ami annak rendje s módja szerint kimondta az előző bizottság teljes megbolondulását, és újból megvonta a licencet a Ferencvárostól. Természetesen a klub a vecsési és gyirmóti túrák között rendre bírósági beadványokat fogalmazott, hátha valamiféle kártérítést kaphat a szerinte törvénytelen ítélet miatt.
Nos, a bíróság most kimondta, hogy a fellebbviteli bizottság első határozatának megsemmisítése nem volt éppen a legszabályosabb cselekedet. Más kérdés, hogy ez az ítélet a legkevésbé sem jelenti, hogy a Fradinak helye lenne az NB I-ben, hiszen a licenckérelemről szó sem esik benne, tehát győztest nem könnyű hirdetni a perpatvarban. Alighanem a zöldeket szívesen cukkoló szurkolók jártak a legjobban: a Ferencváros marad NB II-es, az MLSZ-ről meg végre hivatalosan kimondták, hogy hozzá nem értő, fokozottan korlátolt testület.
A további elhamarkodott nyilatkozatok elkerülése érdekében a szövetség részéről lapzártánkig teljes nyilatkozatstop volt, így be kellett érnünk a ferencvárosi részről elhangzott véleményekkel. Nos, a nemrég megválasztott új elnök, Dámosy Zsolt szakított elődje jól bevált formuláival. Emlékezhetünk, ha az elmúlt években bárki Furulyás Jánosnak szegezte a kérdést, hogy vajon mikor lesz végre pénze a klubnak, az elnök akkurátusan egymás mellé rendezte kedvenc kaszáit a vácszentlászlói termelőszövetkezet udvarán, majd unottan megjegyezte, előrehaladott tárgyalásokat folytat egy meg nem nevezhető multival, és hamarosan újra megtelik a kincstár. A nyolcadik beharangozott multi után pedig már elment az ember kedve a kérdezősködéstől. Dámosy Zsolt ugyanakkor nem a mellébeszélésből, hanem a segélykiáltásokból próbál megélni. Kétnaponta nyilatkozza valamelyik újságban, hogy most már tényleg vége, az Üllői úti pályát lehet felszántani, és ízlés szerint sóval bevetni, mindenféle MLSZ elleni látszatgyőzelem ellenére is. Mindazonáltal tagadhatatlan: az FTC igen sanyarú helyzetbe került, és nagy kérdés, meddig bírja a haláltusát. A Wallis ugyan érdeklődik a klub iránt, de korántsem biztos, hogy valami lesz is az üzletből. Nem beszélve arról, hogy ha Várszegi Gábor bizonyos okokból nem felelt meg a fradistáknak, akkor miért fogadnák szívesebben a meglehetősen kormányközelinek tartott céget? Holott a finnyáskodást már be lehetne fejezni, hiszen nemcsak az emlékek megszépülése miatt tűnik nagyobb fegyverténynek a Várszegi-éra utolsó évében megszerzett bajnoki ezüst, mint az NB II-es falvak csapatainak módszeres agyonverése.