Nyakig a vízben

A Szolnoki Főiskola VSC-Pécsi VSK Füszért összecsapáson a második negyed után egy szurkoló nemes egyszerűséggel fenéken rúgta Székely Zoltán játékvezetőt, s így 5-2-es pécsi vezetésnél félbeszakította a találkozót. A pont nélkül álló szolnokiak minden bizonnyal a sportszerűségi tabella utolsó helyét is megpályázhatják ezzel az "akcióval"; amely ugyan nem példátlan a maga nemében. Löktek már be bírót a medencébe, verekedett össze nemrég edző a játékosával, egyszóval a parton meglehetősen eseménydús az élet a jobb sorsra érdemes Tisza-parti csapatnál.
Valamikor a medencében is zajlott az élet - de még mennyire! A Szolnoki Dózsa története 1950-től datálódik, és volt idő, amikor Szolnok volt a sportág Mekkája: a Dózsa hat bajnoki címet szerzett, miközben öt-hatezer drukker tombolt a medence partján. A városnak hárman szereztek olimpiai dicsőséget: Hasznos István, akinek mellszobra az uszoda területén áll, valamint Boros Ottó és Kanizsa Tivadar hallgatta a Himnuszt az olimpiai dobogó legmagasabb fokán. Boros és Kanizsa 1956-ban és 1964-ben is tagja volt az olimpiai győztes csapatnak. Aztán 1972-ben egyetlen győzelmet sem szerzett a Szolnok, és kiesett az OB II-be. Nem sokáig tartott a vesszőfutás, a következő szezonban már ismét a legjobbak között szerepelt (ekkor már Vízügy Dózsa néven). Volt jobb, volt rosszabb esztendő, de azért egy-egy játékos mindig megfordult a válogatott háza táján. Wolf Péter edző idejében egy olyan ígéretes csapat szállt vízbe a junior bajnokságban, amely öt góllal verte Szolnokon az OB I-ben szereplő KSI gárdáját. A kapuban az a Botka László védett, aki ma Szeged polgármestere, a mezőnyben Varga Tamás, a tinédzser korú Cseh Sanyika, Vargyas Gyula, Lukács Dénes, Krasznai Béla tehetsége felkeltette a fővárosi csapatok szakvezetőinek érdeklődését is. A gyerekek aztán mentek a hívó szóra, mivel a város mindig is mostohán kezelte ezt a sportágat. A válogatottba sem volt könnyű bekerülni vidékről, így az ígéret földjének számított Budapest. Aztán vitték ezek a fiatalok hol többre, hol kevesebbre, mindenesetre úgy tűnt, kifogyhatatlan a szolnoki utánpótlásbázis.
Elérkeztünk a mába, amikor egy szurkoló jól irányzott rúgása hívja fel a figyelmet arra, hogy Szolnokon póló van. Miközben a férfiak kosárlabda-mérkőzésén kis híján szétrobban a zsúfolásig megtelt Tiszaligeti körcsarnok, a Damjanich uszodában néhány megkeseredett ember a bírókon kéri számon a sikertelenséget. Pedig a vízilabda nemzeti kincsünk, a válogatott a szemünk fénye - kosárlabdában pedig a legjobbjaink Európa sereghajtói. Mégis, "itt lent, a területen" mintha fejre állt volna a világ. A Hasznos Istváné mellett kap szobrot az, aki talpra állítja...

Ítélet
Közben megszületett az ítélet a Szolnok-Pécs vízilabda-mérkőzés ügyében. Ezek szerint a Pécs nyert 5-2-re, a Szolnoknak pedig 540 ezer forintot kell fizetnie és két hazai meccse zárt kapus lesz. Ami a közönség kizárását illeti, aligha húsbavágó a szankció, hiszen az a néhány tucat megszállott rajongó belépődíja nem lehet számottevő a klubkasszában, viszont a félmillió forint előteremtése már súlyos gondot okozhat, különösképpen úgy, hogy az idén mindenképpen meg kell szüntetni azt a mostoha állapotot, ami a sátortető alatt uralkodik. Vízforgatóra van szükség, "átláthatóvá kell tenni" a közeget, melyben a játék zajlik, ráadásul a világításra is ráfér egy alapos felújítás, mert a ponyva alatt sokkal inkább gombatenyésztésre lenne alkalmas a klíma, mint sportrendezvényre. Hát majd meglátjuk...