Rudi bácsi élete a Vasas

Úgyhogy, ha Vasas, akkor Illovszky Rudolf. És Illovszky Rudolf Stadion, hiszen a piros-kék klub létesítménye máris a nevét viseli. Rudi bácsi bajnokság közben mindennap felkel, felöltözködik, letudja félórás reggeli tornáját (néhány éve még napi rendszerességgel futott is), elindul a stadionba, és segít, ahol kell.
- Nincs olyan dolog, amit ne csinálnék meg - mosolygott Rudi bácsi. - A szerződésem szerint elnöki tanácsadó vagyok, de sajnos én sem vagyok a régi: két és fél éve még ott voltam a spanyolországi edzőtáborban is, ma már aligha mennék...
Mondja ezt a februárban 85. életévét betöltő, mint jeleztük, még mindig szívesen testgyakorló mester, aki az elmúlt hetvenhat esztendőt a futballpályán töltötte. Hivatalosan 1933-ban kezdett el focizni. Amikor a negyvenes években a Vasasnál játszott, még rendre tizenöt-húszezer szurkoló előtt léphetett pályára.
- Csodálatos volt az a Vasas-közönség, bár az MTK szurkolóira sem lehetett panasz - folytatta Illovszky Rudolf. - Az MTK-ban nőttem ugyanis fel, ám mivel két barátom egyszer csak elszerződött a Vasasba, én is követtem őket. Igaz, az még az NB II-es Vasas volt, de különösebben nem zavart, hiszen óriási dolog történt velem. Munkát kaptam! Csepelen kitanultam a villanyhegesztői szakmát. Így délelőtt fizetésért dolgoztam, délután pedig mentem edzeni.
Abban a korban bőven el voltunk látva nagyszerű futballistákkal, ezért történhetett meg, hogy Illovszky csak háromszor volt válogatott, bár tizenkét alkalommal a nem sokkal kisebb rangot jelentő B válogatottba is be tudott kerülni. Azonban egyre inkább foglalkoztatta az edzősködés gondolata, ezért, már aktív játékos korában, megszerezte a segédedzői képesítést. Támasza a tavaly karácsonykor elhunyt Baróti Lajos volt.
- Baróti Lajos engedte meg nekem 1951-ben, hogy a játék mellett eddzem a serdülőket. Vonzott az új kihívás, és egyre jobban belevetettem magam a munkába. Hat évvel később, amikor ő szövetségi kapitány lett, átvehettem a Vasas irányítását. Mondanom sem kell, életem egyik legboldogabb napja volt.
És hány boldog jött még azután.
Tényleg a teljesség igénye nélkül, lássuk, milyen volt Illovszky edzőnek. A négy bajnoki cím önmagáért beszél ("Talán az 1977-eset emelném ki: az micsoda csapat volt..."), de dolgozott pályaedzőként a válogatott mellett, majd többször szövetségi kapitány is volt. Előbb 1966-tól 1968-ig, amikor egy kimondottan sikeres másfél év után jobbnak látta a háttérbe (természetesen a Vasashoz) vonulni, mert a fülébe jutott, hogy a háta mögött tárgyalásba kezdtek az akkor az NDK-t irányító Sós Károllyal. Inkább önként távozott, de 1971-től három éven át ismét ő volt a válogatott első embere. Újbóli bemutatkozásként egy viszonylag könnyű ellenfél várt rá: az 1970-es világbajnok Brazília, nehezítésként Rióban...
- Tíz napot kaptam, hogy felkészítsem a csapatot - elevenítette fel a plusznehézséget az edző. - Nem volt mit tenni, elvonultunk Esztergomba, majd félkészen kimentünk Rióba, ahol mindenki egy hatalmas pofont jósolt. Ehhez képest 0-0 lett a vége, és bár a számok nem ezt mutatják, nekem az a meccs egy szenzációs győzelemmel ér fel.
Csodálatos, de nem a legszebb. A legszebb ugyanis nem egy bajnoki cím, egy olimpiai ezüst vagy egy riói döntetlen, hanem egy egyszerű bentmaradás az élvonalban. Mégpedig 1995-ben, amikor a menthetetlennek látszó Vasas vezetői az utolsó néhány fordulóra végső kétségbeesésükben leigazolták az akkor már 73 esztendős Rudi bácsit. És a csapat elkezdett győzni: győzött, győzött és győzött, egyre feljebb kúszott a tabellán, és a záró játéknapon kiharcolta a bentmaradást. Több volt az, mint csoda. Egy ember megdicsőülése.
- Holott néha még büntetnem is kellett, tehát akár haragudhattak is volna rám a fiúk. Igaz, világéletemben büntettem: ha Mészöly Kálmán vagy szegény Farkas Jancsi elment az éjszakába, másnap mutattam a kasszára, hogy mennyit kell majd bedobniuk. Rosszalkodtak, hát megfogtam őket. - Sokan azt hitték, belehalok, ha kiesik a Vasas. Nos, nemrég kiesett, és bár szörnyű hónapok voltak, mára visszakerült az NB I-be, sőt egészen szép őszi szezont produkált. És bár a barátok sorra itt hagynak, engem a Vasas tovább éltet.
Hát, ha csak ennyin múlik: legyen jó a Vasas - és éljen nagyon sokáig, Rudi bácsi!