Csak egy pár bokszkesztyű

Nem tagadom, megmoccan bennem a klausztrofóbiás ember. Mombasában, egy indiai ékszerész aranyüzletében éreztem így magam utoljára. A házigazda szívélyessége aztán oldja a szorongást, így hát hamarosan a tárgyra térünk. Sorolnám a titulusait: a Magyar Ökölvívó Szakszövetség elnöke, az EABA első alelnöke, MOB-tag, AIBA VB-tag... Legyint: "Hagyjuk az egészet, a lényeg: egy pár bokszkesztyű..."
Igaza van, az egész élete tényleg e körül a bordó sporteszköz körül forgott, amely most is ott csüng a fotelja támláján. Miközben az elmaradhatatlan szivarból bodor füstfelhőket ereget, a családjáról mesél. A távoli ősök templomépítő reformátusok voltak, a nagyapa jómódú gazdaember, aki nem nézte jó szemmel, hogy fia katonatiszt lett a néphadseregben. A konfliktust hamarosan megoldotta az élet: a forradalom után Csötönyi János civil ruhát öltött - leszerelték. A Sándor gyerek Szekszárdon járt iskolába, és ugyan az édesapja a futballt választotta számára kötelező sportágként, ám a fiút a bunyó vonzotta. Az iskolájuk tornatermében csattogtatták a kesztyűt néhányan a szekszárdi nagyok közül, akik között válogatott is volt, csoda-e, hogy beleszeretett a sportágba? Amikor serdülő országos bajnokságot nyert, a szülők az újságból értesültek róla, hogy a gyerek reményteljes bokszoló. Amikor befejezte az iskolát, megkereste az MTK. Az invitálásnak nem lehetett ellenállni, Csötönyi Sándor kék-fehér színekben nyerte meg a nemzetközi Balaton-bajnokságot. Itt sikerült egy későbbi olimpiai bajnok skalpját is az övére tűznie. Aztán következett a Mátra Kupa, és ez sorsfordító volt: két gyöngyösi fiút is megvert. Menten behívták katonának, és a Mátraalján, a gyöngyösi Zalka HSE-ben folytatta a sportpályafutását, ahol Szakács Béla edző bajnokcsapatot faragott a sok jó öklözőből.
Az élet továbbra sem volt egyhangú számára: a Balatonon összeismerkedett egy Magyarországon tanuló NDK-s lánnyal, feleségül vette. Vele tartott az NDK-ba, a Sachsenring Zwickau csapatánál edzősödött. A szerencse pártfogásába vette: a Sachsenring gyár vezérigazgatója Magyarországon, Dunnaföldvárnál védte a hidat katonaként a háború alatt. Mielőtt a híd elesett volna, egy helybeli lovas kocsival civil ruhákat vitt a németeknek, akik átöltözve megmenekültek az orosz fogságtól. A direktor úgy emlékezett, hogy a megmentőt Csötönyinek hívták... Innentől kezdve jó sora volt az általa edzett csapatnak. A versenyzők a feljebbjutásért kétezer márkát kaptak akkor, amikor nyolcszáz márka volt egy tisztességes fizetés.
Amikor Csötönyi Sándor végül haza akart települni, kiderült, a felesége, vörös diplomás egyetemi kutató, nem tarthat vele. Erre a rideg paragrafusra ráment a házassága, egyedül érkezett hát Magyarországra. Egy idő után újranősült, a szakmában pedig Papp László mellett volt utánpótlás-szakágvezető. "Laci egy bálvány volt, tiszta, hiteles ember. Edzőként csupán az volt a baj vele, hogy a tanítványait is magához mérte, ami elérhetetlen mérce volt..." - így emlékezik a háromszoros olimpiai bajnokra egykori munkatársa, akivel tíz év alatt több időt töltött együtt, mint a családjával. Később a felnőtt válogatott szakvezetője is lett, majd a Központi Sportiskola menedzserirodáját szervezte meg. A rendszerváltás táján 67 millió forintot sikerült "összekalapolni" a sportiskolának. Csötönyi mester közben kijárt Frankfurtba szaktanácsadónak, mert, amint mondta, pénzt is kellett keresnie - a családnak.
A frankfurti repülőjáraton 1989-ben mellé ült egy egykor kitelepített sváb, aki befektetőket keresett. A véletlen találkozás nyomán kezdte a kaszinószakmát. Ma a Centrál cégcsoport elektromos kaszinóinak a vezérigazgatója. Úgy tartják, jómódú ember, a szakmában az hírlett, hogy amikor tavaly Pulában az 55. születésnapját tartották, hűtőkamionok vitték hazulról az enni-inni valót: pezsgőt, vörösbort, sült malacot...
Megválasztották a nemzetközi szövetség első alelnökévé 2006 februárjában. Kisebb palotaforradalmat hajtott végre a testületben, megválasztásával megszűntek az évtizedeken át automatikusan adományozott mandátumok... Amire azonban a legbüszkébb: 2004-ben ő kapta Az Év Sportvezetője címet, amit akkor hirdettek ki először. Csötönyi Sándor egyébként a Magyar Olimpiai Bizottságnak is elnökségi tagja volt, erről a tisztségéről azonban lemondott. Nem értett egyet azzal, ahogy a vezetői posztért torzsalkodni kezdtek. Most viszont, hogy lecsillapodtak az indulatok, megpályázta saját megüresedett pozícióját; igaz, most már négy-öt versenytársa is került. Nem ő lett a nyertes, hanem Dömötör Zoltán, az egykori vízilabdázó, az olimpiai bajnokok klubjának elnöke. Harag nincs, a sportszerű gratuláció természetesen nem maradhat el.
A szakmájáról kérdezem, amely azért nem tartozik a legszárazabb foglalatosságok közé. Őt nem fogta a "ragasztó"; igaz, számára hivatalból tilos a kaszinózás, de nem is vonzódik a játékhoz. Pedig a szeme láttára nyertek már egyszer 15 milliót, most, karácsony előtt pedig öt és fél milliót. A szivarral más a helyzet, azt 1980-ban, Amerikában kóstolta meg, azóta pöfékel. Legnagyobb álma, hogy akkor adja át a sportvezetői széket, amikor ismét lesz olimpiai érmese a boksznak... Addig pedig kineveli az utódját: jelölt van néhány, és mire a ringben megszületik az érem, talán a sportág élére is talál megfelelő utánpótlást.
Hát akkor csattogjanak azok a kesztyűk!