Fehérvári felezőidők

Az egykori Videoton az a klub, amelyre évek óta a legnagyobb súllyal nehezedik az egyre fokozódó politikai gyűlölet. Bárki is volt hatalmon Fehérvárott, a másik fél a futballon keresztül próbált fogást találni rajta. Mindez kevésbé érthető, ha tudjuk, a gyengécske csapat általában nemcsak az UEFA-döntőtől, hanem az UEFA-kupabeli indulástól is igen messze került (bár éppen a legutóbbi sorozatban hosszú idő után kiléphetett a nemzetközi porondra), szurkolóit úgy kell összefogdosni, hogy meglegyen a meccsenkénti ezer néző, ráadásul már az igazi márkának számító Videoton cég is búcsút mondott a labdarúgásnak, nehéz tehát elképzelni, valójában miért olyan fontos a fehérvári csapat a fehérvári politikának. Hacsak nem az újjáépített stadion miatt, amely egy esetleges Eb-rendezéssel igazi sportkomplexummá válhat, és úgy már nemcsak vinné, hanem hozná is a pénzt...
A történet lényege, hogy még a magyar futballon edződött szurkolók is alaposan meglepődtek, amikor hírét vették, a városi ügyészség vádat emelt kilenc, a futball kft.-nél korábban megfordult személy ellen. Van köztük ügyvezető, van köztük menedzser, és természetesen van köztük politikus is... A vád nem más, mint adócsalás, és már több futballistát is kihallgatott a rendőrség, akik megerősítették, hogy a vezetők igen furcsán értelmezték Fehérvárott a különféle szerződéseket.
Persze nem árt leszögezni, hogy a vizsgált időszak a 2001 és 2005 közötti évekre esik, és most már új tulajdonosa van a klubnak. A történet pedig itt vesz újabb érdekes fordulatot: az új tulajdonos ugyanis az a Szieben László (pontosabban cége, a Clavis Consulting), aki korábban ligaelnökként igyekezett fellépni a fehérvári futball igencsak rejtelmes ügyletei ellen, és vizsgálatot indított. Így értelemszerűen összetűzésbe került a csapatot működtető gazdasági társasággal, amelynek Gál László volt az ügyvezetője. No mármost: amikor Szieben beszállt a fehérvári labdarúgásba, még mindig Gál volt az ügyvezető, aki a jelek szerint ügyesen tartotta meg a helyét úgy is, hogy tulajdonképpen egykori haragosa lett a főnöke. A januárban olvasható nyilatkozatokat illetően pedig, amelyekben a vádemelés kapcsán a tulajdonos szépen kiosztott ügyvezetőjének, felvetődik a kérdés, hogy ha az új befektető olyan kevéssé bízott az előző fehérvári vezetésben, hogy vizsgálatot kezdeményezett, vajon miért hagyta a helyén háborítatlanul azt az embert, aki ügyvezetőként igen kényes pozícióban dolgozhatott - különösen, ha közben egy pillanatig sem adott hitelt neki...
Igaz, a Clavis is igen furcsán értelmezi a tulajdonosi kötelezettségeket. A sajtóban most folyó számháborúból (amelyben mindegyik fél azt szajkózza az olvasónak, hogy mennyit adott - egészen pontosan: mennyit akart adni - a fehérvári labdarúgásnak) csak az derül ki, hogy valaki rettentően nagyot tud hazudni, ám arról már kevesebb az információ, hogy a tulajdonos miért nem fizet, és miért akar ily gyorsan kiszállni. Merthogy pontosan ez a helyzet: a Clavis immár menne, várja az ajánlatokat, és ezzel párhuzamosan már jó ideje nem hajlandó finanszírozni a klub működését - ám az okokról Szieben nem hajlandó beszélni.
Ezek után csodálkozhatunk, ha a Fehérvár a mai magyar futball egyik leglepusztultabb csapata? Pedig van egy dicsőséges múlt, már van egy félig kész stadion - csakhogy pénz és, ami talán még fontosabb, akarat nélkül semmi esélye a talpraállásra. Addig maradnak a napi gondok, a jajkiáltások meg ezek a visszataszító torzsalkodások.
Persze futball tavasszal is lesz, és senkit sem érdekel majd, ha addigra ötszázan maradnak abból az ezerből.