Kristálygömbben a foci

A nemzeti tizenegynél Várhidi Péter személyében új szövetségi kapitány kezébe került a kormány, ami pedig a közvélemény elvárását illeti, legalább három ponton kellene megújulni. Egyik elvárás a teljes és generális fiatalítás, a másik a tehetséges, feltörekvő ifjak és a külföldi, érett játékosok csapattá formálása, a harmadik: eredményt azonnal és bármi áron!
A tizenegyedik ciprusi nemzetközi tornán arra volt kíváncsi a hazai közvélemény, vajon a válogatottunk melyik úton próbál elindulni. A bolgár, magyar, lett és ciprusi csapat mérkőzéseit a nemzetközi futballvilág az "alsóház báljának" kijáró figyelemre méltatta, a Cyprus Mail például meg sem említette, hogy megvertük a letteket, a mi számunkra azonban érthetően fontos volt az újjá alakuló csapat bemutatkozása. Az első mérkőzésen, Ciprus ellen, a kapitány óvatos volt: Vanczák, Juhász, Tóth Balázs, Gera és Huszti adta számára a fogódzót, hozzájuk passzította óvatosan a fiatalokat. Hogy kikaptunk, még az volt a kisebbik rossz: az együttes gerincének szánt ötös gyengén, lélektelenül játszott. A kapitány azt mondta, neki nem okoztak csalódást. A szurkolóknak viszont igen. Különösen Gera és Huszti produkciója volt rossz példa a fiatalok számára.
Másnap a lettek ellen Várhidi olyan alakulattal állt elő, amely kielégítette a legradikálisabb fiatalításpártiak igényét is. Fülöp Márton, Tőzsér Dániel, Farkas Balázs, Vaskó Tamás, Filkor Attila, Pollák Zoltán, Priskin Tamás, Kanta József, Zsidai László került a kezdőbe - és ez már egy másik csapat volt. Játékában volt tűz, elszántság, és ami a fontos, olykor fantázia is. Az első gólunkhoz kellett ugyan némi szerencse, egy ártatlan lövés kipattant a kapus Kolinko "páncélmellényéről", de Priskin jókor állt jó helyen és a hálóba passzolt. A második találat Farkas Balázs érdeme volt: becsúszva szerelte védőjét, úgy, hogy a labda a teljesen üresen álló Priskin elé került, aki persze hogy a hálóba továbbította. Az akciónál Farkas Balázs a földön maradt, s látni kellett, milyen aggodalommal dédelgették társai a "gyereket". Alighanem a torna legszebb akcióját vezette a magyar csapat a hajrában, ez Priskin kapufájával ért véget. Miután válogatottunk mindhárom gólját a fiatal csatár szerezte, érthető, hogy a limassoli Tsirio stadionban szurkoló tucatnyi magyar sztárként ünnepelte. (A nézőtéren ülő Mészöly Kálmán azért megjegyezte: "Szólni kell neki, hogy a lesre jobban figyeljen.") Milyen tanulságot hozott a ciprusi torna? Mindenekelőtt azt, hogy bátran kell járni a fiatalítás útját.
Aki nyomban a lettek elleni meccs után a televízión végigkövette az Anglia-Spanyolország összecsapást, az beláthatta, hogy a világ élvonalához tartozó csapatok ma még átgázolnának rajtunk. Ez a jelen, ám a jövő mindenképp Priskinéké. Szükség lesz azért közéjük néhány rutinos "spílerre" is, de olyan motiválatlanul, akaratgyengén senki ne kerüljön a válogatott közelébe, ahogyan most Geráék érkeztek erre a tornára! Ciprus akár mérföldkő is lehet, ha a labdarúgás vezérkara is úgy gondolja. Egy új szellemű válogatott építését következetesen, sunyi kis megalkuvások, érdekorientált manipulációk nélkül kell végigvinni. Ha nem így teszünk, továbbra is csak szurkolói leszünk a sportág nagy világeseményeinek. Mint ahogy vagyunk immár hosszú évtizedek óta.