Reccsent a csapattárs orra

Csaknem másfél évtizeddel ezelőtt történt, amikor a magyar jégkorong még csak az európai harmadik-negyedik vonalba tartozott, ám a Ferencváros, a Dunaferr és az Alba Volán egymás elleni csörtéin garantált volt a telt ház és a paprikás hangulat. Az FTC játékos-edzője, a csak Cajának becézett Farkas András sem úszta meg kiállítás nélkül egy jóféle bodicsek után az egyik, a dunaújvárosiak elleni meccsen, és ahogy korcsolyázott le a jégről, minden rivális játékosnak odakaszált egyet a botjával. Az egyiket oldalról csapta hasba, a másikat felülről fejbe, a harmadikat alulról állcsúcson - utoljára Kinizsi vághatott így rendet a törökök között a kenyérmezei csatában. Fájdalom, mivel a tévé is közvetítette a meccset, lett nagy felzúdulás - de Caja igen könnyen kimagyarázta magát: a jégkorong nem kisasszonyok sportja.
Kétségtelenül gusztustalan ámokfutás volt, de megvolt az az előnye, hogy az ellenfél játékosaival szemben követték el. Ez nem mentség, csupán tény: bajnoki döntő igen feszült pillanatai közepette az ember hajlamosabb elveszíteni a fejét, mint egy szimpla edzésen a játékostársak között.
Legalábbis ezt hittük a február közepéig. Mert aznap az újpesti edzésen is történt valami. Horváth András, aki fiatal kora ellenére is igen tapasztalt, válogatott játékos, mi több, csapatkapitány is, egy rossz passz után összekülönbözött a régóta haragosának számító szlovák Jozef Voskárral. Úri helyeken ilyenkor néhány, pirulásra késztető jelző kíséretében vicsorognak egyet a nem szeretett kollégára, ám Horváth valamivel tovább ment. A végül mégiscsak begyűjtött koronggal irgalmatlanul hasba lőtte a szlovákot, majd, miután annak válasza célt tévesztett, a kilövős játékot kiütős váltotta fel: Horváth odakorcsolyázott emberéhez, és amúgy kurucosan orrba vágta. Voskár azonnal jeget fogott, kórházba került, az újpesti vezetők pedig törhették a fejüket, hogy egy nappal a bajnoki elődöntő előtt mit is kezdjenek ezzel a meglehetősen kínos üggyel.
Meghozták életük legamatőrebb és legprofibb döntését.
Amatőr azért volt, mert megpróbálták eltitkolni az esetet. No mármost a mai világban ez nem könnyű. Amikor némelyik bulvárlap jó pénzt fizet olvasóinak az olyan, hihetetlenül izgalmasnak talált lesifotóért, amelyen az egyik B-kategóriás zenész banánt vásárol a piacon, majd erről oldalas cikket ír, nehéz elképzelni, hogy egypár törött fog titokban maradhat. Az újpesti edző ugyan még délutáni nyilatkozataiban is Horváthra építette a taktikát a másnapi meccsen, estére mégiscsak kiszivárgott a hír. És bár a vezetők továbbra is ugyancsak idétlenül próbálták házon belül tartani az ügyet (tényleg nem történt semmi, de majd holnap beszámolunk róla...), az hamarosan slágertéma lett.
Valamit az új helyzetben is tenni kellett, és a hiteltelenné vált elöljárók most jobban vizsgáztak. Egy rövid kommüniké kíséretében azonmód kirúgták csapatkapitányukat, aki egy ideig vélhetően a válogatottat is elfelejtheti. Szabad idejében legfeljebb Farkas Andráshoz járhat különórára, aki alighanem könnyen a fejébe veri, hogy ellenfelet még mindig kifizetődőbb ütni, mint saját játékost. Igaz, Horváthnak már ez irányú tapasztalatai is akadnak, nem egy rivális hokist taglózott le komoly sérülést okozva a mázsás védő.
Slusszpoén? A bajnoki elődöntő első két mérkőzésén a hazai pályán játszó, sokkal esélyesebb Újpest két vereséget szenvedett a Dunaújvárostól. Bár Horváth András nem játszott, remélhetőleg tudja: az eredmények ilyetén alakulásában neki is van némi szerepe.
Van egy még slusszabb poén is: az öltöző folyosóján legutóbb a sértett és az elkövető békésen beszélgetett egymással, mintha mi sem történt volna. Lehet, hogy a sportdiplomácia fogja meggyógyítani a törött orrot?