Ritmus

Quimby: Family Tugedör
(Tom-Tom Records)
Nem akarom újra és újra elsütni, hogy milyen gyorsan szalad az idő, ha egy jubiláló zenekarról vagy előadóról írok, pedig akárhogy is van, már-már követhetetlenül suhannak az évek, s ez alól a Quimby sem kivétel, amelynek zenészei tizenöt esztendővel ezelőtt indultak el a pályán. Nem volt sima az útjuk, mire eljutottak odáig, hogy a Kispál és a Borz mellett a legjobb magyar alternatív zenekarként emlegethetjük a Quimbyt. A jeles évforduló szinte kötelezi az ünnepelteket az összegzésre, úgyhogy vették is a lapot, és kiadtak egy exkluzív dobozt, melyben rejtőzik egy nagyszerű válogatáslemez és egy koncertekből összeállított DVD. Ezeket végighallgatva és végignézve azok is kikupálódnak Quimbyből, akik netán még soha nem hallottak róla. Gyanítom, meg is kedvelik.

JJ Cale & Eric Clapton: The Road To Escondino
(Reprise)
A hetvenes évek rockzenéjének szürke eminenciása, JJ Cale és a lassúkezűként emlegetett gitárvirtuóz, Eric Clapton végre közös albumot adott ki. Igazából nem túl sokat találkoztak eddig, leszámítva néhány fesztivált. Nem is csoda, hogy Clapton régóta ábrándozik az együtt zenélésről, ahogyan mondta, utolsó álma valósult meg ezzel a lemezzel. A két legendás gitáros nagyszerűt alkotott, a producerség mellett mindketten írtak dalokat, van köztük rock, blues és country, összesen tizennégy. Nekem nagyon tetszenek (Claptont régóta kedvelem), csakhogy attól félek, a nagyközönség számára elsikkad ez a produkció. Talán mást várnak, erősebb, bluesosabb dalokat, mert ezek a felvételek inkább populárisak. De azért jó, hogy megszülettek.

Back II Black: Sodor a funky
(Magneoton/mTon)
Sorról sorra idemásolhatnám a Quimbyről írottakat, ugyanis a funky magyarországi vezető zenekara, a Back II Black szintén duplázott, azaz összerakott egy lemezt a legjobb dalaiból, azzal cifrázva, hogy legutóbbi emlékezetes koncertjén vették fel mindegyiket. A kuriózumnak szánt DVD-n pedig teljes egészében élvezhető a kétórás műsor, s akinek még ez sem lenne elég, megnézheti a werkfilmet és az interjúkat. Az alkalom pedig: tízéves a zenekar. Visszapörgetve az eltelt időt, sokféle színt felvett a palettájára a banda, vállaltan slágereket is, köztük az Oroszlán Szonjával énekelt Micsoda nő ez a férfit meg Máté Péter örökzöldjét, a Zene nélkül mit érek ént. Változatos évek állnak a B II B mögött, úgy gondolom, nem lesz könnyű a folytatás.